Masters, Edgar Lee: A Spoon River-i holtak - Harry Wilmans (Spoon River Anthology - Harry Wilmans Magyar nyelven)

  I was just turned twenty-one,

  And Henry Phipps, the Sunday-school superintendent,

  Made a speech in Bindle's Opera House.

  "The honor of the flag must be upheld," he said,

  "Whether it be assailed by a barbarous tribe of

  Tagalogs

  Or the greatest power in Europe."

  And we cheered and cheered the speech and the flag

  he waved

  As he spoke.

  And I went to the war in spite of my father,

  And followed the flag till I saw it raised

  By our camp in a rice field near Manila,

  And all of us cheered and cheered it.

  But there were flies and poisonous things;

  And there was the deadly water,

  And the cruel heat,

  And the sickening, putrid food;

  And the smell of the trench just back of the tents

  Where the soldiers went to empty themselves;

  And there were the whores who followed us, full of

  syphilis;

  And beastly acts between ourselves or alone,

  With bullying, hatred, degradation among us,

  And days of loathing and nights of fear

  To the hour of the charge through the steaming

  swamp,

  Following the flag,

  Till I fell with a scream, shot through the guts.

  Now there's a flag over me in Spoon River.

  A flag! A flag!

Éppen huszonegy lettem volna,

Mikor Henry Phipps, a vasárnapi iskola felügyelője

Beszédet mondott a Bindle-féle Operaházban.

– Meg kell védeni a zászló becsületét – mondta –

Törjön bár rá a barbár tagalok törzs,

Akár Európa legnagyobb hatalma.

S mi éljeneztük, egyre éljeneztük a beszédét és a zászlót,

Amit közben lobogtatott,

Mig beszélt.

És apámnak hiába nem tetszett, elmentem a háborúba

A zászló nyomában, ahol csak láttam

A táborunkban, egy rizsföldön Manila mellett

Mindnyájan éljeneztük, egyre éljeneztük.

De ott voltak a legyek és a dögférgek.

És ott volt a mérgező víz.

És a kegyetlen hőség.

És az undok koszt.

És a szükségárok mindjárta sátrak mögött,

Ahová a katonák kijártak ürítkezni.

És ott voltak a kurvák, hordták a nyomunkban a szifiliszt.

És ahogy állat-módra éltünk, egymásközt vagy magunk,

Kötözködtünk, acsarogtunk, elaljasodtunk végül.

Utálkozással teltek a napok és félelemmel az éjek,

Míg a roham órája el nem jött, a borzolódó mocsárvízen át,

A zászló nyomában,

Míg sikoltva el nem estem, hasamban golyó,

És most zászló leng fölöttem Spoon Riverben!

Zászló! Zászló!