Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Masters, Edgar Lee: A Spoon River-i holtak - Pauline Barrett (Spoon River Anthology - Pauline Barrett Magyar nyelven)

Masters, Edgar Lee portréja

Spoon River Anthology - Pauline Barrett (Angol)

  Almost the shell of a woman after the surgeon's knife

  And almost a year to creep back into strength,

  Till the dawn of our wedding decennial

  Found me my seeming self again.

  We walked the forest together,

  By a path of soundless moss and turf.

  But I could not look in your eyes,

  And you could not look in my eyes,

  For such sorrow was ours — the beginning of gray in your hair.

  And I but a shell of myself.

  And what did we talk of? sky and water,

  Anything, 'most, to hide our thoughts.

  And then your gift of wild roses,

  Set on the table to grace our dinner.

  Poor heart, how bravely you struggled

  To imagine and live a remembered rapture!

  Then my spirit drooped as the night came on,

  And you left me alone in my room for a while,

  As you did when I was a bride, poor heart.

  And I looked in the mirror and something said:

  "One should be all dead when one is half-dead."

  Nor ever mock life, nor ever cheat love."

  And I did it looking there in the mirror —

  Dear, have you ever understood?



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.bartleby.com/84/

A Spoon River-i holtak - Pauline Barrett (Magyar)

Csak egy asszonyi csontváz a sebészkés után!

Beletelt egy évbe is, amíg visszavánszorogtam.

Aztán a tízéves évfordulónk reggelén

mintha megint a régi lettem volna.

Együtt jártuk az erdőt,

hangtalan volt a moha meg a fű.

Nem néztem a szemedbe.

Nem néztél te se rám.

Túl nagy volt a tét — túl hamar lett szürke a hajad,

én meg önmagam csontmásolata.

Miről beszéltünk? az égről, a vízről,

bármiről, ami el tud rejteni.

Figyelmes voltál: csokor vadvirág

szépen elrendezve a vacsoraasztalon.

Szegénykém, hősiesen küszködtél,

hogy visszaképzeld a régi elragadtatást!

És én belegörnyedtem, hogy jön az éjszaka.

Egy másodpercre otthagytál a szobában,

mint mikor újházasok voltunk, szegénykém.

A tükörbe néztem, azt mondta valami:

„Aki félholt, haljon meg egészen.

Az élet nem játék. A vágy nem öncsalás."

És míg megtettem, végig a tükörbe néztem —

Drágám, meg tudtad érteni?



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap