Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Merrill, James: Upon a second marriage

Merrill, James portréja

Upon a second marriage (Angol)

for H. I. P.

Orchards, we linger here because
Women we love stand propped in your green prisons,
Obedient to such justly bending laws
Each one longs to take root,
Lives to confess whatever season's
Pride of blossom or endeavor's fruit
May to her rustling boughs have risen.

Then autumn reddens the whole mind.
No more, she vows, the dazzle of a year
Shall woo her from your bare cage of loud wind,
Promise the ring and run
To burn the altar, reappear
With apple blossoms for the credulous one.
Orchards, we wonder that we linger here!

Orchards we planted, trees we shook
To learn what you were bearing, say we stayed
Because one winter dusk we half-mistook
Frost on a bleakened bough
For blossoms, and were half-afraid
To miss the old persuasion, should we go.
And spring did come, and discourse made

Enough of weddings to us all
That, loving her for whom the whole world grows
Fragrant and white, we linger to recall
As down aisles of cut trees
How a tall trunk's cross-section shows
Concentric rings, those many marriages
That life on each live thing bestows.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttps://library.villanova.edu

Egy második házasságra (Magyar)

H. I. P.-nek

Gyümölcsös, járjunk körbe, mert
Zöld zárkáidban kedves nőink merednek
S mind joggal hajlékony törvényt követ,
Gyökerezni kiván,
Él s vallja, bármely évnegyednek
Sziromdísze s nehéz gyümölcse tán
Suttogó lombjában ered meg.

Őszre egész elméje rőt.
Egy évnyi káprázat többé kopár
Szél-kalitodból el nem csalja őt,
Nem nyújt gyűrűt s szalad
Oltárt égetni, nem kinál
Hiszékenynek új almaszirmokat.
Gyümölcsös, nincs itt dolgunk semmi már!

Gyümölcsösünk, terméstekért
Lerázott fáink! maradtunk, csupán
Mert egy téli estén már-már a dért
Virágnak néztük a
Tar ágon, már-már félve tán,
Hogy ha megyünk, az ős varázs oda.
És tavasz jött, s a szentbeszéd nyomán

Épp elég esküvőnk esett,
Hogy - szeretve, kiért szagos fehéret
Ölt a világ - időzzünk még nyesett
Fák boltíve alatt,
Mélázva, törzsek metszete miként vet
Körkörös gyűrűket - a nászokat,
Miket élőkre záporoz az élet.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaT. I.

minimap