Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Merrill, James: Angyal (Angel Magyar nyelven)

Merrill, James portréja

Angel (Angol)

Above my desk, whirring and self-important

(Though not much larger than a hummingbird)

In finely woven robes, school of Van Eyck,

Hovers an evidently angelic visitor.

He points one index finger out the window

As winter snatching to its heart,

To crystal vacancy, the misty

Exhalations of houses and of people running home

From the cold sun pounding on the sea;

While with the other hand

He indicates the piano

Where the Sarabande No. 1 lies open

At a passage I shall never master

But which has already, and effortlessly, mastered me.

He drops his jaw as if to say, or sing,

"Between the world God made

And this music of Satie,

Each glimpsed through veils, but whole,

Radiant and willed,

Demanding praise, demanding surrender,

How can you sit there with your notebook?

What do you think you are doing?"

However he says nothing – wisely: I could mention

Flaws in God's world, or Satie's; and for that matter

How did he come by his taste for Satie?

Half to tease him, I turn back to my page,

Its phrases thus far clotted, unconnected.

The tiny angel shakes his head.

There is no smile on his round, hairless face.

He does not want even these few lines written.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://inwardboundpoetry.blogspot.com

Angyal (Magyar)

Asztalom felett, öntelten donogva

(Bár alig nagyobb egy kolibrinél)

Finom kelmében, Van Eyck iskolája,

Egy nyilván angyali vendég lebeg.

Egy keze kimutat az ablakon

A télre, a tél szíve után kap,

A kristály űr után, a házak és a'

Tengerre bukó hideg nap elől

Hazafutók lehellete után,.

Másik keze pedig

Zongorámra mutat,

Rajt a Sarabande No. 1. a frázisnál felütve,

Amelyen sose leszek úrrá,

Csak az lett rajtam úrrá könnyedén.

Ajka nyílik, mintha szólna, dalolna -

„Amott az Isten alkotta világ

És itt Satie zenéje,

Mindkettő, fátylon át látva is, egész,

Sugárzó és ránk örökölt,

Dicséretet s megadást követelve -

Hogy ülhetsz köztük így, papírjaiddal?

Mit képzelsz, mit csinálsz?"

Ámde hallgat- s bölcsen; említhetnék hi

Isten vagy Satie világában, és különben is,

Honnan ért ő ennyire Satie-hoz?

Félig hogy bosszantsam, írok tovább,

Bár a szöveg rögös, töredezett még.

Fejét csóválja a picurka angyal.

Kerek, szőrtelen arcán nincs mosoly.

Nem akarja, hogy ennyit is leírjak.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap