Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Merton, Thomas: Szent Malakiás (St. Malachy Magyar nyelven)

Merton, Thomas portréja
Takács Zsuzsa (Zsuzsanna) portréja

Vissza a fordító lapjára

St. Malachy (Angol)

In November, in the days to remember the dead
When air smells cold as earth,
St. Malachy, who is very old, gets up,
Parts the thin curtain of trees and dawns upon our land.

His coat is filled with drops of rain, and he is bearded
With all the seas of Poseidon.
(Is it a crozier, or a trident in his hand?)
He weeps against the gothic window, and the empty cloister
Mourns like an ocean shell.

Two bells in the steeple
Talk faintly to the old stranger
And the tower considers his waters.
“I have been sent to see my festival,” (his cavern speaks!)
Shall I shake the drops from my locks and stand in your transept,
Or, leaving you, rest in the silence of my history?”

So the bells rang and we opened the antiphoners
And the wrens and larks flew up out of the pages.
Our thoughts became lambs. Our hearts swam like seas.
One monk believed that we should sing to him
Some stone-age hymn
Or something in the giant language.
So we played to him in the plainsong of the giant Gregory:
Oceans of Scripture sang upon bony Eire.

Then the last salvage of flowers
(Fostered under glass after the gardens foundered)
Held up their little lamps on Malchy’s altar
To peer into his wooden eyes before the Mass began.

Rain sighed down the sides of the stone church.
Storms sailed by all day in battle fleets.
At five o’clock, when we tried to see the sun, the speechless visitor
Sighed and arose and shook the humus from his feet
And with his trident stirred our trees
And left down-wood, shaking some drops upon the ground.

Thus copper flames fall, tongues of fire fall
The leaves in hundreds fall upon his passing
While night sends down her dreadnought darkness
Upon this spurious Pentecost.

And the Melchisedec of our year’s end
Who came without a parent, leaves without a trace,
And rain comes rattling down upon our forest
Like the doors of a country jail.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://thevalueofsparrows.com

Szent Malakiás (Magyar)

Halottak napja táján, novemberben,
Mikor a levegő szaga mint hideg föld,
A vén Malakiás fölkel, széthúzza a földjeinkre
Hulló vékony függönyt: a fákat és a hajnalt.

Esőcseppekkel súlyos a kabátja,
Szakálla Poszeidon minden tengere
(Pásztorbotot tart vagy háromágú szigonyt?)
A gótikus ablaknak támaszkodva sír.
Gyászoló, tengeri kagyló az üres kerengő.

A torony két harangja
Halkan beszél az idegen öreghez,
A bástya eltűnődik hulló könnyein.
,,Ünnepemet látni érkeztem ide -- (barlangként szól a száj) --,
Nevem napjának szentje én vagyok.
A csöppeket kirázzam fürtjeimből? Kereszthajódban elidőzzek-e?
Vagy hagyjalak legendám csöndjében pihenni?''

Zúgtak hát a harangok, az antifonáriumot kinyitottuk.
Lapjaiból ökörszem és pacsirta röpült ki.
Gondolataink báránnyá lettek. Szívünk eláradt, mint a tenger.
,,Énekeljünk egy kőkorszaki himnuszt -- mondta egy szerzetes --,
Vagy bármi mást e gigászi nyelven!''
Elzengtük Nagy Gergely Cantus Firmusát neki.
Zúgtak az Írás óceánjai a csontos Írország felett.

Aztán a még utolsó virágok
(Az elenyészett kertek üveg alatt őrzött maradványai)
Szemüket Malakiás oltárára emelték,
Fa-szemekbe néztek, mielőtt elkezdődött volna a Mise.

Eső sóhaja simította a kőtemplom oldalát.
Egész nap ott hajóztak a vihar-hadiflották.
Délután ötkor a Napot kutató szemünk előtt a szótlan
Vendég sóhajtott, fölállt, lábáról lerázta a földet,
Szigonyával összeborzolta a fákat,
Pár esőcseppet hullatva az erdő felé indult.

Rézszínű lángok, tűznyelvek omlanak most,
Százával levelek hullnak hol elhalad,
Amíg az éj rettenthetetlen sötétjét
A hamis Pünkösdre leejti.

Év vége Melkisédje, aki e világra
Szülő nélkül jött, nyomtalan távozik,
Az eső erdeinkre rácsapódik
Akár egy falusi börtön ajtaja.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://terebess.hu

minimap