Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Merwin, W.S.: Tölgyidő (Oak Time Magyar nyelven)

Merwin, W.S. portréja

Oak Time (Angol)

Storms in absence like the ages before I was anywhere
 and out in the shred of forest through the seasons
a few oaks have fallen towering ancients elders
 the last of elders standing there while the wars drained away
and slow-dancing with the ice when time had not discovered them
 in a scrap of what had been their seamless fabric these late ones
are lying shrouded already in eglantine and brambles
 bird-cherry nettles and the tangled ivy
that prophesies disappearance and had already
 crept into the shadows they made when they held up their lives
and the nightingales sang here even in the daytime
 and cowbells echoed through the long twilight of summer
the ivy knew the way oh the knowing ivy
 that was never wrong how few now the birds seem to be
no animals are led out any longer from the barns
 after the milking to spend the night pastured here
they are all gone from the village Edouard is gone
 who walked out before them to the end of his days
keeping an eye on the walnuts still green along the road
 when the owl was safe in these oaks and in the night
I could hear the fox that would bark here bark and be gone



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poetryfoundation.org

Tölgyidő (Magyar)

Messze a viharok mint a régi idők amikor még nem voltam itt
 és nem kószáltam kint a kiserdőben sem az évszakok során
néhány tornyosuló ősöreg tölgy kidőlt
 csak az utolsó vének álltak ott míg elfolytak a háborúk
lassút jártak a jéggel mikor még nem fedezte fel őket az idő
 tökéletes anyaguk törmelékében ezek a régiek
már csipke- és szederbokrok vadcseresznye csalán
 és kusza borostyán elmúlást jósló
szemfedője alatt az árnyékba roskadva hevertek amit
 egykor saját magasra emelt koronájuk nyújtott
melyben a fülemülék nappal is daloltak
 s tehénkolompok visszhangoztak a nyár hosszú hajnalán
a borostyán tudta jól ó a bölcs borostyán
 nem tévedett még sohasem milyen kevésnek tűnik e néhány madár
a csűrből többé nem engedik már ki az állatokat
 hogy kint töltsék fejés után az éjszakát legelve
egy sincs már a faluban Edouard sincs már itt
 aki előttük járt egész az utolsó napig
a még zöldellő útmenti diófákat figyelve
 mikor a bagoly még a nagy tölgyekről lesett és az éjben
szinte hallom még most is azt a rókát ahogy ugatott és eltűnt



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://versumonline.hu

minimap