Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Milne, A. A.: Jankó király karácsonya (King John’s Christmas Magyar nyelven)

Milne, A. A. portréja

King John’s Christmas (Angol)

King John was not a good man –

He had his little ways.

And sometimes no one spoke to him

For days and days and days.

And men who came across him,

When walking in the town,

Gave him a supercilious stare,

Or passed with noses in the air –

And bad King John stood dumbly there,

Blushing beneath his crown.

 

King John was not a good man,

And no good friends had he.

He stayed in every afternoon…

But no one came to tea.

And, round about December,

The cards upon his shelf

Which wished him lots of Christmas cheer,

And fortune in the coming year,

Were never from his near and dear,

But only from himself.

 

King John was not a good man,

Yet had his hopes and fears.

They’d given him no present now

For years and years and years.

But every year at Christmas,

While minstrels stood about,

Collecting tribute from the young

For all the songs they might have sung,

He stole away upstairs and hung

A hopeful stocking out.

 

King John was not a good man,

He lived his live aloof;

Alone he thought a message out

While climbing up the roof.

He wrote it down and propped it

Against the chimney stack:

“TO ALL AND SUNDRY – NEAR AND FAR -

F. Christmas in particular.”

And signed it not “Johannes R.”

But very humbly, “Jack.”

 

“I want some crackers,

And I want some candy;

I think a box of chocolates

Would come in handy;

I don’t mind oranges,

I do like nuts!

And I SHOULD like a pocket-knife

That really cuts.

And, oh! Father Christmas, if you love me at all,

Bring me a big, red, india-rubber ball!”

 

King John was not a good man –

He wrote this message out,

And gat him to this room again,

Descending by the spout.

And all that night he lay there,

A prey to hopes and fears.

“I think that’s him a-coming now!”

(Anxiety bedewed his brow.)

“He’ll bring one present, anyhow –

The first I had for years.”

 

“Forget about the crackers,

And forget the candy;

I’m sure a box of chocolates

Would never come in handy;

I don’t like oranges,

I don’t want nuts,

And I HAVE got a pocket-knife

That almost cuts.

But, oh! Father Christmas, if you love me at all,

Bring me a big, red, india-rubber ball!”

 

King John was not a good man,

Next morning when the sun

Rose up to tell a waiting world

That Christmas had begun,

And people seized their stockings,

And opened them with glee,

And crackers, toys and games appeared,

And lips with sticky sweets were smeared,

King John said grimly: “As I feared,

Nothing again for me!”

 

“I did want crackers,

And I did want candy;

I know a box of chocolates

Would come in handy;

I do love oranges,

I did want nuts!

And, oh! if Father Christmas, had loved me at all,

He would have brought a big, red,

india-rubber ball!”

 

King John stood by the window,

And frowned to see below

The happy bands of boys and girls

All playing in the snow.

A while he stood there watching,

And envying them all …

When through the window big and red

There hurtled by his royal head,

And bounced and fell upon the bed,

An india-rubber ball!

 

AND, OH, FATHER CHRISTMAS,

MY BLESSINGS ON YOU FALL

FOR BRINGING HIM

A BIG, RED,

INDIA-RUBBER

BALL!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://thereaderonline.co.uk/2008/12/22/featured-poem-king-johns-christmas-by-a-a-milne/

Jankó király karácsonya (Magyar)

Cudar ember volt Jankó király –

Unták hóbortjait.

Megesett, hogy rá se köszönt kutya se

Hétfőtől szombatig.

S ki a városban kószálva

A királlyal összeakadt,

Ránézett gőgösen égbe-szegett

Orral, s nagy garral tovasietett,

Jankó király meg főhetett

Rákvörösen a korona alatt.

 

Cudar ember volt Jankó király,

Barátra nem is talált ...

Bár otthon ücsörgött délután,

És szürcsölt árva teát.

S ha elborította a kandallót

Karácsony kártya-hada,

Hogy: „Boldog ünnepeket kiván...

Vagy: „Derüs újévet, pajtikám!"

Nem hívek s rokonok, ó, nem ám,

Mind Jankó írta maga.

 

Cudar ember volt Jankó király,

Mégis remélt s remegett:

Hogy ajándékot kap ... ! s erre bizony

Sok éve hiába lesett.

De Karácsony tájt ha jártak

A vidám házalók,

És gyűjtve gyerek-garaskát,

Eldaloltak pár dalocskát

Egy szépreményű harisnyát

Ő is kilógatott.

 

Cudar ember volt Jankó király,

No, egyedül is élt.

Egyedül mászott a tetőre, mikor

Kiötölt egy versikét.

S levélnek odahelyezte

– Hatter: kéménye lika –,

„Olvassa közel – s távol-lakó,

De elsősorban T. Apói"

S nem „Elsó János" a feladó,

Csak egy szégyellős „Janika".

 

„Egy kis süti jó lesz,

Meg pár szem bonbon;           

Macskanyelv! Ó, ez    

Elkél, nem mondom.   

Narancsot szeretnék,  

Diót is véle!     

S mellé egy zsebkést —          

De legyen ÉLE!          

De T. Apó, ha csakugyan szeretsz, hát

Hozz nekem egy nagy, piros gumilabdát!"       

 

Cudar ember volt Jankó király.           

Kirakta a kis levelet,   

S az ereszcsatornán a házba    

Visszaereszkedett.      

És úgy remélt és remegett        

Azon az éjszakán!       

„Talán most... megjött... ő kopog..."

(S arcán veríték csillogott.)      

„Egy ajándékot csak kapok    

Az elsőt évek után."    

 

„Bár süti nem lesz,

S ábránd csak a bonbon,

S hogy macskanyelv! ... ezt     

Már nem is mondom.

Narancs — minek?     

Dió se kéne!

S lapul már a zsebemben kés, aminek

Majdnem van éle.

De T. Apó, ha csakugyan szeretsz, hát

Hozz nekem egy nagy, piros gumilabdát!"

 

Cudar ember volt Jankó király

Hogy kisütött reggel a nap,

S a kíváncsi földet fürdették

Karácsonyias sugarak,

S mindenki harisnyákhoz szaladt,

Izgulva-pirulva: „Mi lesz?"

S lett sok süti, játék meg cukor,

És boldogság... De milyen komor

Jankó király! S szól: „Mint annyiszor,

Az enyém most is üres."

 

„Azt hittem, ó, lesz

Süti meg bonbon;

S macskanyelv! Ó, ezt

Hányadszor mondom!

A narancs csodás;

A dió is véle.

S a zsebkés de más,

Ha igazi az éle!

De T. Apó, ha csakugyan szeretsz, hát

Hoztál volna nagy, piros gumilabdát!"

 

Jankó király az ablakban áll,

S nézi keservesen,

Hogy játszik a víg gyerekek csapata

Havas utcán odalenn.

Áll ott imigyen s a szeme irigyen

Az arcukat kutatja...

S egyszercsak berepül az ablakon át

— Majd leveri fejéről a kicsi koronát —

S odapattan az ágyra (ilyen csodát!)

Egy nagy, piros gumilabda.

 

Ó, T. APÓ, JÓ TÉLAPÓ

SZÍVBŐL HADD ÁLDJALAK HÁT,

HOGY MÉGIS MEGHOZTAD NEKI

A NAGY,

PIROS

GUMILABDÁT!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap