Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Moore, Marianne: Költészet (Poetry Magyar nyelven)

Moore, Marianne portréja

Poetry (Angol)

I, too, dislike it: there are things that are important

beyond all this fiddle.

Reading it, however, with a perfect contempt

for it, one discovers in

it after all, a place for the genuine.

Hands that can grasp, eyes

that can dilate, hair that can rise

if it must, these things are important not because a

 

high-sounding interpretation can be put upon them

but because they are

useful. When they become so derivative as to

become unintelligible,

the same thing may be said for all of us, that we

do not admire what

we cannot understand: the bat

holding on upside down or in quest of something to eat,

 

elephants pushing, a wild horse taking a roll,

a tireless wolf under

a tree, the immovable critic twitching his skin like

a horse that feels a flea, the base-

ball fan, the statistician--

nor is it valid

to discriminate against "business documents and

 

school-books"; all these phenomena are important.

One must make a distinction

however: when dragged into prominence by

half poets, the result is not poetry,

nor till the poets among us can be

"literalists of

the imagination"--above

insolence and triviality and can present

 

for inspection, "imaginary gardens with real toads

in them," shall we have

it. In the meantime, if you demand on the one hand,

the raw material of poetry in

all its rawness and

that which is on the other hand

genuine, you are interested in poetry.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://wonderingminstrels.blogspot.com

Költészet (Magyar)

Én sem vagyok oda érte, van százszor

Komolyabb az efféle játszadozásnál.

Mégis, ha mély megvetéssel

olvassa az ember, fölfedez benne

végtére valamit, ami valódi.

Kezet, mely markolni, pupillát,

mely tágulni, hajat, mely égnek állni képes,

ha kell, s mindez fontos, bár, nem azért, mert

 

magasröptű értelmezésekre kínál

jó alkalmat, hanem mert

hasznos. Ha már az érthetetlenségig

elvont,

mindnyájunkról elmondható:

nem azt csodáljuk,

amit nem értünk. Denevért, ha

fejjel lefele lóg, zsákmányra lesve,

 

öklelő elefántot, hempergő vad csikót,

vagy az éber farkast a fa tövén,

a kérlelhetetlen kritikust, kinek a bőre

megráng, akár a bögöly csípte lóé,

a futballdrukkert, a statisztikust -

s az sem helyes, ha

megvetően legyintünk "üzleti iratokra,

 

tankönyvekre"; mindezek fontosak.

Egyet azonban nem szabad elfelednünk:

ha fél-költők cibálják ki a rivaldafényre,

az eredmény nem költészet lesz,

nem, amíg a költők

nem veszik "szó szerint a

képzeletet" - de elbizakodottság

és közhelyek nélkül, és nem kínálnak

 

"képzelt kerteket, ahol igazi varangyok

laknak", addig nem is lesz benne részünk.

Addig is, hogyha egyrészt

a költészet nyersanyagát kívánod,

azon nyersen, de másrészt,

a legvalódibb valóságot, akkor

elmondhatod: költészetet kívánsz.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://blog.xfree.hu/myblog.tvn?

minimap