Morgan, Edwin: Absence

Love is the most mysterious of the winds that blow.
As you lie alone it batters with sleeplessness at the winter bedroom window.
The friend is absent, the streetlamp shivers desolately to and fro.
Your prostate makes you get up, you look out, police car and ambulance howl and flash as they matter-of-factly come and go.
There is pain and danger down there, greater than the pain you know.
But it is pain all the same as you breathe the absent name.
Of one who is bonded to you beyond blizzards, time-zones, sickness, black stars, snow.

A szerelem a legtitokzatosabb minden szél között.
Ahogy egymagad fekszel, álmatlanul csapkodja a téli hálószoba-ablakot.
Barátod távol van, az utcai lámpa elhagyatva remeg előre-hátra.
Prosztatád felkelésre kényszerít; kinézel, rendőrautó és mentő vonyít és villog, amint gyakorlatiasan jönnek és mennek.
Fájdalom és veszély van odalent, nagyobb, mint a te fájdalmad.
De akkor is fájdalom amint a távollevő nevét leheled.
Valakiét, akit hóviharon, időzónákon, betegségen, fekete csillagokon, havon túl is hozzád köt a sors.