Hazamegyünk és örökké sortban járunk
a hatalmas legelőkön, ebben az állandó hőségben,
épp csak pulóverbe bújunk, ha tél áztatja a füvet,
kint táborozunk a folyó kanyarulatánál,
élelemre vadászunk, sortnadrágban, egy zsebkéssel,
horgászzsinórral és gyufával,
vagy ott, hol a hegyek lenn vannak, a síkság alatt,
esténként sortnadrágban ülünk
a széles verandán -
Ha az öltözet kardinális része
a talár, a palást, az egyenruha és a klottgatya,
hol marad akkor a sort ebből a kollekcióból?
A sort sohasem olyan, mint a palást,
és más csupasz lábszárú öltözékek:
a tóga, a skót szoknya, a díszes ágyékkötő,
vagy Mahatma vászonkendője;
az érsekek és tábornagyok
a ceremóniákon például sohasem viselnek sortot.
Maga a szó
Észak-Amerikában éppenséggel alsónadrágot jelent.
De a sort lehet Ghandi-vászon,
terepjáró környezetvédő vászon,
társadalompolitikus tépd-el-és-kapcsozd-össze vászon,
szolidaritás-a-Harmadik-Világgal vászon,
lehet még futó-és-ugró sort, partikon ideális viselet,
és bujaságtól gőzölgő, formatervezett neglizsé,
mit a Magamutogatók Királyságának
minden gyanú felett álló arisztokráciája hord.
A sort a farmerek ruházata,
éghajlatra szabott és kemény a sótól, állathústól,
a matrózok és vidéki bankárok ruházata,
Nemzeti Viselet golfpályákhoz szokott
aranyifjainknak.
Tágabb értelemben a sort klottgatya is,
ősi bengáli bugyi vagy molyette forrónadrág,
mit nagyapád ingével viselsz,
lábak, hajzat, tengerparti homok,
ebben mind egyformák vagyunk.
A klott, mely igazi neglizsé,
napközben viselt pizsama, és a házimunka
mintha fürdőruhában, felüdülés és megszabadulás
a nagy tervektől. A klott láthatatlanná tesz
a világ és önmagad előtt.
Az öltözék entrópiája
megengedi, hogy életerősebb kultúrák meghódítsanak,
miközben segít mindezt nem észrevenni.
Lenni vagy válni valamivé,
ez egy komoly kérdés, mit a pult mögül
kekiszínű, vasalt sortban, ropogós „Yakká"-t vagy
„King Gee"-t lapozgatva egy eladó neked szegez.
Kielégített ambíciók, némi veszteség, nem megjátszott
közöny, az önfeledékenység vágya és trükkjei,
mind az említett kategóriába esnek,
hisz Hawaii-nadrágban vagy effélében járni;
az egyféle súlytalanság.
Nem úgy, mint a nyilvános meztelenség, mely a nyugatiaknál
kínosan körülményes, hanyag és mesterkéletlen, akár a
vizsgaidőszak, mi több, egyenértékű a huszár regiment fűzőivel,
a sortok és hasonszőrű társaik
maguk az angyali meztelenség,
a zsebekkel díszített szellemiség!
Es a kettőshuzat, mely átjár, mikor egy faágról lepottyansz!
Ideális viselet arra, hogy utoljára szolgáljanak ki
a mérsékelt övi üzletekben, szintúgy ideális
benne hazamenni, űrsétát tenni, időutazásra indulni,
megművelni az ész szűzföldjeit iparilag
vagy csupán a létfenntartás érdekében.
Most, hogy lényegében mindenki hozzájutott
hőn áhított hosszúnadrágjához,
és a hosszúnadrág maga is volt ruha-alatti,
nem kevésbé föld-alatti viselet, itt az ideje,
hogy megőrizzük a sortok kultúráját,
itt az ideje, hogy a csupasz térdek
formás dudorával szelidítsük a bősz energiákat,
hogy ízületes lábujjainkat belvizekbe lógatva hűsítsük,
miközben a forró szélben legyeket csapkodunk egy könyvvel,
vagy türelmesen, puszta kézzel, a kadzsiput-fák alatt,
ideje elindulni és gondolkodni kicsit
a zöld fák között, át a füves erdőn,
a gyöngyöző tengerig,
és tovább látni ennél a hatalmas szigetnél,
tovább az új dolgok felé.