Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Nemerov, Howard: Jégverem a nyárban (The Icehouse in Summer Magyar nyelven)

Nemerov, Howard portréja

Vissza a fordító lapjára

The Icehouse in Summer (Angol)

see Amos, 3:15*

A door sunk in a hillside, with a bolt
thick as the boy’s arm, and behind that door  
the walls of ice, melting a blue, faint light,  
an air of cedar branches, sawdust, fern:  
decaying seasons keeping from decay.

A summer guest, the boy had never seen  
(a servant told him of it) how the lake
froze three foot thick, how farmers came with teams,  
with axe and saw, to cut great blocks of ice,  
translucid, marbled, glittering in the sun,  
load them on sleds and drag them up the hill  
to be manhandled down the narrow path  
and set in courses for the summer’s keeping,  
the kitchen uses and luxuriousness
of the great houses. And he heard how once
a team and driver drowned in the break of spring:  
the man’s cry melting from the ice that summer  
frightened the sherbet-eaters off the terrace.

Dust of the cedar, lost and evergreen  
among the slowly blunting water walls
where the blade edge melted and the steel saw’s bite  
was rounded out, and the horse and rider drowned
in the red sea’s blood, I was the silly child
who dreamed that riderless cry, and saw the guests
run from a ghostly wall, so long before
the winter house fell with the summer house,
and the houses, Egypt, the great houses, had an end.

 
*Amos 3:15 I will strike the winter house along with the summer house, and the houses of ivory shall perish, and the great houses[a] shall come to an end, declares the Lord.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poetryfoundation.org

Jégverem a nyárban (Magyar)

Lásd Ámosz 3,15*

Ajtó mélyedt a hegybe, a vastag retesz
mint a fiú karja, és az ajtó mögött
kék, derengő fénybe olvadó jégfalak,
cédruság, fűrészpor, páfrány fuvallata:
bomlástól őriznek a bomló évszakok.

A fiú, nyári vendég, nem látta soha,
(egy béres mesélte) be hogyan fagyott
három láb vastagon a tó, fogatos farmerek
baltával, fűrésszel vágták a tömböket,
amelyek áttetszőn fénylettek a napon,
lovas szánnal vitték őket a hegyre fel,
és aztán kézzel le a szűk járatokon,
hogy megőrződjék nyáron át a hidegük
a konyhát és a nagy ház fényűzéseit
szolgálni. Hallotta, hogy egyszer egy egész
fogatot elnyelt a hirtelen olvadás,
férfikiáltást olvasztott a jégből a nyár,
rémült jégkrémevők ültek a teraszon.

Elmúlás, örökzöld, cédrus pora,
odalenn a lassú, nyers vízfalak között
a tömbök éle olvadt, s kikerekedett
a fűrész harapása, lovak lovasok
a Vörös-tengerben, én ostoba gyerek
gazdátlan sírást álmodtam, vendégeket
láttam, a szellemfalból rohantak elő,
s összeomlott a téli ház s a nyári ház,
és a sok ház, Egyiptom, bevégeztetett.

 
*3,15 És ledöntöm a téli házat a nyári házzal együtt, és elpusztulnak az elefántcsont-házak is, megsemmisülnek a nagy házak, ezt mondja az Úr.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaO. J.

minimap