Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Nemerov, Howard: Vermeer

Nemerov, Howard portréja

Vermeer (Angol)

Taking what is, and seeing it as it is,
Pretending to no heroic stances or gestures,
Keeping it simple; being in love with light
And the marvelous things that light is able to do,
How beautiful a modesty which is
Seductive extremely, the care for daily things.

At one for once with sunlight falling through
A leaded window, the holy mathematic
Plays out the cat's cradle of relation
Endlessly; even the inexorable
Domesticates itself and becomes charm.

If I could say to you, and make it stick,
A girl in a red hat, a woman in blue
Reading a letter, a lady weighing gold…
If I could say this to you so you saw,
And knew, and agreed that this was how it was
In a lost city across the sea of years,
I think we should be for one moment happy
In the great reckoning of those little rooms
Where the weight of life has been lifted and made light,
Or standing invisible on the shore opposed,
Watching the water in the foreground dream
Reflectively, taking a view of Delft
As it was, under a wide and darkening sky.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://inwardboundpoetry.blogspot.com

Vermeer (Magyar)

Annak venni és annak látni ami,
nem tettetni, hősies zengzetekkel vagy gesztusokkal,
megőrizni az egyszerűséget, szeretni a fényt
és a csodálatos dolgokat amikre a fény képes,
milyen szép szerénység amely
rendkívül megnyugtató, a napi dolgokkal törődve.

Minduntalan behull a napsugár
az ablak ólomüvegén, a szent matematika
végnélkül győzi le a viszonylatok
macskabölcsőjét; még a kérlelhetetlen
házimunka maga is megszépül.

Ha mondhatom neked, és bizonyos,
a lány vörös kalapban, egy nő kékben
olvas egy levelet, egy hölgy aranyat mér…
Ha mondhatom ezt neked, ahogy láttad,
és tudtad, és elfogadtad, hogy volt ami volt
az idő tengerén át egy elveszett városban,
gondolom, egyetlen boldog pillanatért létezünk
abban a számtalan kicsiny szobában
ahol az élet súlya felemel és fénylik,
vagy a part ellenében láthatatlan marad,
őrizve a vizet, a háttér álmaiban
fontolva Delft látképét, olyanná téve
amilyen lehetett a tág és sötétülő ég alatt.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásasaját

minimap