O'Rahilly, Egan: A látomás (The Vision Magyar nyelven)

One morning ere Titan had thought to stir his feet,
On the top of a fine high hill I had laboured up,
I chanced on a pleasant flock of joyous girls,
A troop from Sídh Seanadh’s bright mansions to the north.

A film of enchantment spread, of aspect bright,
From the shining boulders of Galway to Cork of the harbours:
Clusters of fruit appearing in every treetop,
Acorns in woods, pure honey upon the stones.

Three candles they lit, of indescribable light,
On Cnoc Fírinne’s lofty summit in Conallach Rua.
Then I followed the flock of cloaked women as far as Thomond
And questioned them on their diligent round of tasks.

Then answered the lady Aoibhill, of aspect bright,
They had cause to light three candles above the harbours:
In the name of the faithful king who is soon to come
To rule and defend the triple realm for ever.

I started up – soft, sudden – out of my dream
Believing the good news Aoibhill told me was true,
But found that I was nerve-shaken, downcast and morose
That morning ere Titan had thought to stir his feet.

Egy reggel mielőtt fölkelt volna Titán
kapaszkodtam fölfelé egy hegy derekán.
Ott láttam a sok Sidh Seanadh-ból érkezőt:
Vidám lánycsapat lepé el a hegytetőt.

Láttam mintha bűvös fátyolon keresztül
Mely Galway öblétől Corkig mindenestül
Beborít fatetőt és gyümölcskerteket
Hol a kőről csöpögő méz lepereghet,

S hogy ottan három fényes gyertyát gyújtottak
A Firinn tetőn, hol a kőszirt Conallach
Védé a lángot. Majd az uszályos hölgyek
Nyomában Thomondig bejártam az egész völgyet.

Kérdém Őket: gyertyát gyújtának vajh mivégett?
Aoibhill felelt: a láng a királyért égett.
Érte ki uralni jő a birodalmat.
Védelmet ád a hármas földnek s hatalmat.

Aztán megszakadt az álmom, nagyhirtelen
s ámbár Aoibhill szavában még mindig hittem
mégis keserű mélabú szakadt reám
egy reggel mielőtt fölkelt volna Titán.