Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Oliver, Mary: Büdös káposzta (Skunk Cabbage Magyar nyelven)

Oliver, Mary portréja
Gyukics Gábor portréja

Vissza a fordító lapjára

Skunk Cabbage (Angol)

And now as the iron rinds over

the ponds start dissolving,

you come, dreaming of ferns and flowers

and new leaves unfolding,

upon the brash

turnip-hearted skunk cabbage

slinging its bunches leaves up

through the chilling mud.

You kneel beside it. The smell

is lurid and flows out in the most

unabashed way, attracting

into itself a continual spattering

of protein. Appalling its rough

green caves, and the thought

of the thick root nested below, stubborn

and powerful as instinct!

But these are the woods you love,

where the secret name

of every death is life again - a miracle

wrought surely not of mere turning

but of dense and scalding reenactment. Not

tenderness, not longing, but daring and brawn

pull down the frozen waterfall, the past.

Ferns, leaves, flowers, the last subtle

refinements, elegant and easeful, wait

to rise and flourish.

What blazes the trail is not necessarily pretty.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://famouspoetsandpoems.com

Büdös káposzta (Magyar)

És most, midőn a vasperemek

eltűnnek a tavacska felszínéről,

páfrányokról és virágokról és kitárulkozó

új levelekről álmodozva érkezel,

a hetyke

fehérrépa szívű büdös káposzta

felköti csomós leveleit

a hideg sáron át.

Mellé térdepelsz. Rémes a szaga,

és árad szégyentelenül, felhívja

magára az állandóan fröcskölődő

protein figyelmét. Durva

zöld üregei ijesztőek és vastag

fészkelő gyökerének gondolata makacs

és erőteljes, mint az ösztön!

Bár ez az az erdő, amelyet szeretsz,

ahol újra él a titkos neve

minden halálnak – e csoda

nem a körforgás kedvéért munkálkodik,

hanem a sűrű, forró megújulás érdekében. Nem

gyengédségből, nem vágyakozásból,

hanem merészen és izomból

a múlt rombolja le a fagyott vízesést.

Páfrányok, levelek, virágok, az utolsó kényes

finomítások, elegánsan és könnyedén a felemelkedésre

és a virágzásra várnak.

Nem feltétlenül kellemes az, ami jelzi az ösvényt.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.lato.ro/article.php

minimap