Olson, Charles: Maximus Glouchester városához, 27. levél (elküldetlen) (Maximus to Gloucester, Letter 27 [withheld] Magyar nyelven)

I come back to the geography of it,

the land falling off to the left

where my father shot his scabby golf

and the rest of us played baseball

into the summer darkness until no flies

could be seen and we came home

to our various piazzas where the women

buzzed

To the left the land fell to the city,

to the right, it fell to the sea

I was so young my first memory

is of a tent spread to feed lobsters

to Rexall conventioneers, and my father,

a man for kicks, came out of the tent roaring

with a bread-knife in his teeth to take care of

the druggist they’d told him had made a pass at

my mother, she laughing, so sure, as round

as her face, Hines pink and apple,

under one of those frame hats women then

This, is no bare incoming

of novel abstract form, this

is no welter or the forms

of those events, this,

Greeks, is the stopping

of the battle

               It is the imposing of all those

antecedent predecessions, the precessions

of me, the generation of those facts

which are my words, it is coming

from all that I no longer am, yet am,

the slow westward motion of

more than I am

There is no strict personal order

for my inheritance.

                     No Greek will be able

to discriminate my body.

                        An American

is a complex of occasions,

themselves a geometry

of spatial nature.

           I have this sense,

that I am one

with my skin

             Plus this – plus this:

that forever the geography

which leans in

on me I compell

backwards I compell Gloucester

to yield, to

change

          Polis

is this

A hely mértanához jutok vissza

a balra lejtő mezőhöz

apám koszos kis golfpályája

ahol mi többiek játszottunk baseballt

nyári sötétedésig, míg nem lehetett már

legyet meglátni, s mentünk haza

tornácainkra, ahol az asszonyok

dongtak

Balra a városnak lejtett a mező

jobbra a tengernek

Nagyon fiatal voltam, első emlék

egy sátor, amit felütöttek a Rexall cég közgyűlésére

ráksütő konyha és apám

aki a murit imádta, a sátorból üvöltve kitört

foga közt a kenyérvágó kés, hogy ellássa baját

a drogistának, mert azt mondták neki, ez akar

kikezdeni anyámmal, aki csak nevetett magabiztosan

s kereken, szegfűpiros, almapiros arc

drótvázas kalap alatt amilyent akkoriban a nők

Ez nem az újkeletű elvont formák

puszta bejövetele, ez

nem zagyva hordalék, vagy nem

formája az eseményeknek, itt,

Görögök, vége a

csatának

             itt megannyi előzményem

elmozdulásom erőlteti magát

föl, a tények ama nemzedéke

ami együtt a szavaim, mind belőlem

ami már nem vagyok, mégis vagyok

lassan elmozdul nyugatnak

többnek mint vagyok

Nincs megkötve a rend

az én jussomban.

                      Nincs görög, aki majd

szétválasztani tudná a testem.

                                     Az amerikai

szövevénye az alkalmaknak

melyek térbe

alkotják mértanukat

                           Bizonyosan érzem

hogy a bőrömmel egy vagyok

egy vagyok

                  Meg ezt – meg ezt:

e földrajzot örökkön

mindig hátrább kényszerítem

engedem erőlködni

Glouchester városát

átadva a

változásnak

            Polisz

ezt jelenti