Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Parker, Bonnie: The Street Girl

Parker, Bonnie portréja

The Street Girl (Angol)

You don't want to marry me honey,
Though just to hear you ask me is sweet;
If you did you'd regret it tomorrow
For I'm only a girl of the street.
Time was when I'd gladly have listened,
Before I was tainted with shame,
But it wouldn't be fair to you honey;
Men laugh when they mention my name.

Back there on the farm in Nebraska,
I might have said yes to you then,
But I thought the world was a playground;
Just teeming with Santa Claus men.
So I left the old home for the city,
To play in its mad, dirty whirl,
Never knowing how little of pity,
It holds for a slip of a girl.

You think I'm still good-looking honey!
But no I am faded and spent,
Even Helen of Troy would look seedy,
If she followed the pace I went.
But that day I came in from the country,
With my hair down my back in a curl;
Through the length and the breadth of the city,
There was never a prettier girl.

I soon got a job in the chorus,
With nothing but looks and a form,
I had a new man every evening,
And my kisses were thrilling and warm.
I might have sold them for a fortune,
To some old sugar daddy with dough,
But youth called to youth for its lover,
There was plenty that I didn't know.

Then I fell for the 'line' of a 'junker',
A slim devotee of hop,
And those dreams in the juice of a poppy;
Had got me before I could stop.
But I didn't care while he loved me,
Just to lie in his arms was a delight,
But his ardour grew cold and he left me;
In a Chinatown 'hop-joint' one night.

Well I didn't care then what happened,
A Chink took me under his wing,
And down there in a hovel of hell --
I laboured for Hop and Ah-Sing
Oh no I'm no longer a 'Junker',
The police came and got me one day,
And I took the one cure that is certain,
That island out there in the bay.

Don't spring that old gag of reforming,
A girl hardly ever goes back,
Too many are eager and waiting;
To guide her feet off of the track.
A man can break every commandment
And the world will still lend him a hand,
Yet a girl that has loved, but un-wisely
Is an outcast all over the land.

You see how it is don't you honey,
I'd marry you now if I could,
I'd go with you back to the country,
But I know it won't do any good,
For I'm only a poor branded woman
And I can't get away from the past.
Good-bye and God bless you for asking
But I'll stick out now till the last.


FeltöltőDerecskei András
Az idézet forrásahttps://allpoetry.com

Az utca lánya (Magyar)

Nem akarhatsz elvenni, drágám,
Már az is, hogy megkérsz, édes;
Ha megtennéd, holnap megbánnád,
Az utca, mi nevelt...kétes.
Mielőtt szégyen fertőzőtt meg,
Csillogott volna a szemem,
De tisztességtelenségemben
Kacagva említik nevem.

Régen, a nebraskai farmon
Talán igent mondtam volna,
Akkor azt hittem, játszótér a
Világ, szentek birodalma.
Hát otthagytam a régi otthont,
Hogy játsszak a forgatagban,
Nem tudva, milyen csekély részvét
Jut annak, aki hontalan.

Azt hiszed, még mindig jó vagyok!
Nem, nyűtt vagyok, tisztátalan,
Még Heléna is mocskos lenne,
Ha úgy élne, mint én magam.
Aznap, amikor megérkeztem,
Meggöndörödött a hajam;
S a város széltében-hosszában
Nem volt szebb lány, mint jómagam.

Nemsoká kórusban dolgoztam,
A külsőm miatt kellettem,
Minden áldott nap új fiúm volt,
Csókommal vágyat keltettem.
Sokért árulhattam volna ezt,
A cukros bácsiknak, mondták,
De a fiatalság csábított
Engem, figyelmem ők vonták.

Aztán megigézett egy "szeres",
Egy vézna szenvedélybeteg,
S azok az álmok a máklében!
Sodortak, penderítettek.
Semmi sem érdekelt, szeretett,
Egyetlen örömöm ő volt,
De a tűz kihunyt; a kínai
Negyedben egy arc felkarolt.

Nem érdekelt, hogy mi történik,
A sárga kiemelt engem,
És ott lent, a pokol bugyrában
Anyagért dolgoztam, keltem.
Ó nem, én már nem vagyok "szeres",
Egy nap a zsaruk letettek,
S megkaptam az egyetlen gyógyszert,
A börtönben ők etettek.

Ne mesélj, hogy megjavulhatok,
Egy lány sosem térhet vissza,
Túl sokan falnak szemeikkel,
Ágyékuk vágyukat issza.
Ha férfi szegi meg a szabályt
Szemét a világ behunyja,
De egy lány, ha bölcstelen szeret,
Önmagát kitaszíttatja.

Érted, hogy hogy van ez, édesem?
Ha tehetném, hozzád mennék,
Elköltöznénk együtt vidékre,
De boldogtalanok lennénk,
Mert a múltat lerázni kizárt,
Egy rosszéletű nő vagyok.
Isten áldjon a kérésedért,
Már ez leszek, míg meghalok.



FeltöltőDerecskei András
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap