Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Parker, Dorothy: A telefonhívás (A Telephone Call Magyar nyelven)

Parker, Dorothy portréja

A Telephone Call (Angol)

Please, God, let him telephone me now. Dear God, let him call me now. I won't ask anything else of You, truly I won't. It isn't very much to ask. It would be so little to You, God, such a little, little thing. Only let him telephone now. Please, God. Please, please, please.

If I didn't think about it, maybe the telephone might ring. Sometimes it does that. If I could think of something else. If I could think of something else. Knobby if I counted five hundred by fives, it might ring by that time. I'll count slowly. I won't cheat. And if it rings when I get to three hundred, I won't stop; I won't answer it until I get to five hundred. Five, ten, fifteen, twenty, twenty-five, thirty, thirty-five, forty, forty-five, fifty… Oh, please ring. Please.

This is the last time I'll look at the clock. I will not look at it again. It's ten minutes past seven. He said he would telephone at five o'clock. "I'll call you at five, darling." I think that's where he said "darling." I'm almost sure he said it there. I know he called me "darling" twice, and the other time was when he said good-by. "Good-by, darling." He was busy, and he can't say much in the office, but he called me "darling" twice. He couldn't have minded my calling him up. I know you shouldn't keep telephoning them--I know they don't like that. When you do that they know you are thinking about them and wanting them, and that makes them hate you. But I hadn't talked to him in three days-not in three days. And all I did was ask him how he was; it was just the way anybody might have called him up. He couldn't have minded that. He couldn't have thought I was bothering him. "No, of course you're not," he said. And he said he'd telephone me. He didn't have to say that. I didn't ask him to, truly I didn't. I'm sure I didn't. I don't think he would say he'd telephone me, and then just never do it. Please don't let him do that, God. Please don't.

"I'll call you at five, darling." "Good-by, darling.,' He was busy, and he was in a hurry, and there were people around him, but he called me "darling" twice. That's mine, that's mine. I have that, even if I never see him again. Oh, but that's so little. That isn't enough. Nothing's enough, if I never see him again. Please let me see him again, God. Please, I want him so much. I want him so much. I'll be good, God. I will try to be better, I will, If you will let me see him again. If You will let him telephone me. Oh, let him telephone me now.

Ah, don't let my prayer seem too little to You, God. You sit up there, so white and old, with all the angels about You and the stars slipping by. And I come to You with a prayer about a telephone call. Ah, don't laugh, God. You see, You don't know how it feels. You're so safe, there on Your throne, with the blue swirling under You. Nothing can touch You; no one can twist Your heart in his hands. This is suffering, God, this is bad, bad suffering. Won't You help me? For Your Son's sake, help me. You said You would do whatever was asked of You in His name. Oh, God, in the name of Thine only beloved Son, Jesus Christ, our Lord, let him telephone me now.

I must stop this. I mustn't be this way. Look. Suppose a young man says he'll call a girl up, and then something happens, and he doesn't. That isn't so terrible, is it? Why, it's gong on all over the world, right this minute. Oh, what do I care what's going on all over the world? Why can't that telephone ring? Why can't it, why can't it? Couldn't you ring? Ah, please, couldn't you? You damned, ugly, shiny thing. It would hurt you to ring, wouldn't it? Oh, that would hurt you. Damn you, I'll pull your filthy roots out of the wall, I'll smash your smug black face in little bits. Damn you to hell.

No, no, no. I must stop. I must think about something else. This is what I'll do. I'll put the clock in the other room. Then I can't look at it. If I do have to look at it, then I'll have to walk into the bedroom, and that will be something to do. Maybe, before I look at it again, he will call me. I'll be so sweet to him, if he calls me. If he says he can't see me tonight, I'll say, "Why, that's all right, dear. Why, of course it's all right." I'll be the way I was when I first met him. Then maybe he'll like me again. I was always sweet, at first. Oh, it's so easy to be sweet to people before you love them.

I think he must still like me a little. He couldn't have called me "darling" twice today, if he didn't still like me a little. It isn't all gone, if he still likes me a little; even if it's only a little, little bit. You see, God, if You would just let him telephone me, I wouldn't have to ask You anything more. I would be sweet to him, I would be gay, I would be just the way I used to be, and then he would love me again. And then I would never have to ask You for anything more. Don't You see, God? So won't You please let him telephone me? Won't You please, please, please?                  

Are You punishing me, God, because I've been bad? Are You angry with me because I did that? Oh, but, God, there are so many bad people --You could not be hard only to me. And it wasn't very bad; it couldn't have been bad. We didn't hurt anybody, God. Things are only bad when they hurt people. We didn't hurt one single soul; You know that. You know it wasn't bad, don't You, God? So won't You let him telephone me now?

If he doesn't telephone me, I'll know God is angry with me. I'll count five hundred by fives, and if he hasn't called me then, I will know God isn't going to help me, ever again. That will be the sign. Five, ten, fifteen, twenty, twenty-five, thirty, thirty-five, forty, forty-five, fifty, fifty-five. . . It was bad. I knew it was bad. All right, God, send me to hell. You think You're frightening me with Your hell, don't You? You think. Your hell is worse than mine.

I mustn't. I mustn't do this. Suppose he's a little late calling me up --that's nothing to get hysterical about. Maybe he isn't going to call--maybe he's coming straight up here without telephoning. He'll be cross if he sees I have been crying. They don't like you to cry. He doesn't cry. I wish to God I could make him cry. I wish I could make him cry and tread the floor and feel his heart heavy and big and festering in him. I wish I could hurt him like hell.

He doesn't wish that about me. I don't think he even knows how he makes me feel. I wish he could know, without my telling him. They don't like you to tell them they've made you cry. They don't like you to tell them you're unhappy because of them. If you do, they think you're possessive and exacting. And then they hate you. They hate you whenever you say anything you really think. You always have to keep playing little games. Oh, I thought we didn't have to; I thought this was so big I could say whatever I meant. I guess you can't, ever. I guess there isn't ever anything big enough for that. Oh, if he would just telephone, I wouldn't tell him I had been sad about him. They hate sad people. I would be so sweet and so gay, he couldn't help but like me. If he would only telephone. If he would only telephone.

Maybe that's what he is doing. Maybe he is coming on here without calling me up. Maybe he's on his way now. Something might have happened to him. No, nothing could ever happen to him. I can't picture anything happening to him. I never picture him run over. I never see him lying still and long and dead. I wish he were dead. That's a terrible wish. That's a lovely wish. If he were dead, he would be mine. If he were dead, I would never think of now and the last few weeks. I would remember only the lovely times. It would be all beautiful. I wish he were dead. I wish he were dead, dead, dead.       

This is silly. It's silly to go wishing people were dead just because they don't call you up the very minute they said they would. Maybe the clock's fast; I don't know whether it's right. Maybe he's hardly late at all. Anything could have made him a little late. Maybe he had to stay at his office. Maybe he went home, to call me up from there, and somebody came in. He doesn't like to telephone me in front of people. Maybe he's worried, just alittle, little bit, about keeping me waiting. He might even hope that I would call him up. I could do that. I could telephone him.

I mustn't. I mustn't, I mustn't. Oh, God, please don't let me telephone him. Please keep me from doing that. I know, God, just as well as You do, that if he were worried about me, he'd telephone no matter where he was or how many people there were around him. Please make me know that, God. I don't ask YOU to make it easy for me--You can't do that, for all that You could make a world. Only let me know it, God. Don't let me go on hoping. Don't let me say comforting things to myself. Please don't let me hope, dear God. Please don't.

I won't telephone him. I'll never telephone him again as long as I live. He'll rot in hell, before I'll call him up. You don't have to give me strength, God; I have it myself. If he wanted me, he could get me. He knows where I ram. He knows I'm waiting here. He's so sure of me, so sure. I wonder why they hate you, as soon as they are sure of you. I should think it would be so sweet to be sure.            

It would be so easy to telephone him. Then I'd know. Maybe it wouldn't be a foolish thing to do. Maybe he wouldn't mind. Maybe he'd like it. Maybe he has been trying to get me. Sometimes people try and try to get you on the telephone, and they say the number doesn't answer. I'm not just saying that to help myself; that really happens. You know that really happens, God. Oh, God, keep me away from that telephone. Keep me away. Let me still have just a little bit of pride. I think I'm going to need it, God. I think it will be all I'll have.

Oh, what does pride matter, when I can't stand it if I don't talk to him? Pride like that is such a silly, shabby little thing. The real pride, the big pride, is in having no pride. I'm not saying that just because I want to call him. I am not. That's true, I know that's true. I will be big. I will be beyond little prides.

Please, God, keep me from, telephoning him. Please, God.

I don't see what pride has to do with it. This is such a little thing, for me to be bringing in pride, for me to be making such a fuss about. I may have misunderstood him. Maybe he said for me to call him up, at five. "Call me at five, darling." He could have said that, perfectly well. It's so possible that I didn't hear him right. "Call me at five, darling." I'm almost sure that's what he said. God, don't let me talk this way to myself. Make me know, please make me know.

I'll think about something else. I'll just sit quietly. If I could sit still. If I could sit still. Maybe I could read. Oh, all the books are about people who love each other, truly and sweetly. What do they want to write about that for? Don't they know it isn't tree? Don't they know it's a lie, it's a God damned lie? What do they have to tell about that for, when they know how it hurts? Damn them, damn them, damn them.

I won't. I'll be quiet. This is nothing to get excited about. Look. Suppose he were someone I didn't know very well. Suppose he were another girl. Then I d just telephone and say, "Well, for goodness' sake, what happened to you?" That's what I'd do, and I'd never even think about it. Why can't I be casual and natural, just because I love him? I can be. Honestly, I can be. I'll call him up, and be so easy and pleasant. You see if I won't, God. Oh, don't let me call him. Don't, don't, don't.

God, aren't You really going to let him call me? Are You sure, God? Couldn't You please relent? Couldn't You? I don't even ask You to let him telephone me this minute, God; only let him do it in a little while. I'll count five hundred by fives. I'll do it so slowly and so fairly. If he hasn't telephoned then, I'll call him. I will. Oh, please, dear God, dear kind God, my blessed Father in Heaven, let him call before then. Please, God. Please.

Five, ten, fifteen, twenty, twentyfive, thirty, thirty-five…


FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.classicshorts.com

A telefonhívás (Magyar)

Istenem, kérlek, add, hogy felhívjon! Édes Istenem, add, hogy felhívjon! Semmi mást nem kérek Tőled, ígérem. Ez igazán csak egy aprócska kérés, Neked semmiség elintézni, olyan aprócska, icipici kérés. Csak add, hogy felhívjon. Kérlek Istenem! Kérlek, kérlek, kérlek!

Talán ha nem gondolok rá, megcsörren a telefon. Néha csinál így. Másra kell gondolnom. Valami másra. Mondjuk, ha ötösével elszámolnék ötszázig, tutira megszólalna. Majd lassan számolok. Nem csalok. És ha, mondjuk, háromszáznál csörögni kezd, nem veszem fel, tovább számolok ötszázig. Öt, tíz, tizenöt, húsz, huszonöt, harminc, harmincöt, negyven, negyvenöt, ötven... Jaj, csörögj már! Kérlek!

Most nézek utoljára az órára. Nem nézek oda többet. Tíz perccel múlt hét. Azt mondta, ötkor hív. „Ötkor hívlak, drágám." Azt hiszem drágámat mondott. Majdnem biztos vagyok benne. Kétszer hívott drágámnak, a másik alkalom akkor volt, amikor elköszönt. „Viszlát drágám!" Nagyon sietett, és az irodában nem mondhatott ennél többet, de kétszer is drágámnak nevezett. Biztos nem zavarná, ha felhívnám. Persze a pasikat nem szabad állandóan hívogatni, azt nagyon nem bírják. Ilyenkor úgy gondolják, hogy csak rajtuk jár az eszünk, hogy odavagyunk értük, és akkor kiábrándulnak belőlünk. De mi már három napja nem beszéltünk telefonon, három napja. És akkor is csak annyit kérdeztem meg tőle, hogy hogy van. Ezt bárki megkérdezte volna. Ez csak nem baj. Nem gondolhatta, hogy zaklatni akarom. „Nem, persze, hogy nem gondolom." És azt mondta, hogy hívni fog. Senki sem kérte rá, hogy ezt mondja. Én nem kértem rá, komolyan nem. Biztos vagyok benne, hogy nem. Nem hiszem, hogy mondta volna, hogy hív, és aztán nem jelentkezik. Istenem, ne engedd, hogy ilyet tegyen. Kérlek, ne engedd!

„Ötkor hívlak, drágám." „Viszlát, drágám." Sietett, nem volt egyedül, és mégis kétszer is drágámnak nevezett. Ezt már senki sem veheti el tőlem, erre örökké emlékezni fogok. Még ha sosem látom többet, akkor is. De ez olyan kevés nekem. Nem elég. Semmi sem elég, ha nem látom többet. Jaj, csak ne így legyen, Istenem! Kérlek, annyira akarom őt! Annyira akarom! Jó leszek, Istenem! Próbálok jobb lenni, meg fogom próbálni, csak add, hogy láthassam még! Csak hívjon! Kérlek, add, hogy felhívjon!

Ó Istenem, remélem, nem tűnik számodra olyan jelentéktelennek a kérésem, hogy meg sem hallod! Fenn ülsz magasan, fehér vagy és öreg, angyalkák meg csillagok szálldosnak körülötted. Én meg egy telefonhívásért rimánkodom Hozzád. Kérlek, ne nevess Istenem! Te nem tudhatod, milyen érzés ez. Te olyan biztonságban vagy, ott ülsz a trónusodon, a nagy kékség felett. Semmi nem érhet el Téged, senki nem tartja a markában a szívedet. Ez olyan fájdalmas, Istenem, ez maga a pokol. Nem segítenél? Szent Fiad nevében kérlek, segíts! Azt mondtad, hogy mindent megadsz, amit az Ő nevében kérünk. Ó, Istenem, egyetlen, szeretett Fiad, Jézus Krisztus nevében kérlek, Uram, add, hogy felhívjon!

Be kell fejeznem, ez nem mehet így tovább. Mindennapos dolog, hogy egy srác megígéri egy lánynak, hogy fel fogja hívni, aztán valami közbejön, és nem hívja. Ez nem olyan nagy dolog, igaz? Hiszen ez ebben a pillanatban is megtörténik a világ számos részén. De mit érdekel engem, ha az egész világon ez történik is éppen? Miért nem csörög a telefon? Miért nem, miért? Nem tennéd meg? Nem tennéd meg, kérlek? Átkozott, ronda, fényes vacak! Belehalnál, ha csörögnél, mi? Belehalnál, ugye? A francba veled! Kitépem az ocsmány zsinórodat a falból, és apró darabokra aprítom azt az önelégült fekete képedet. Egyen meg a fene!

Nem, nem, nem! Be kell fejeznem! Másra kell gondolnom. Ezt fogom tenni. Átviszem az órát a másik szobába. Akkor legalább nem bámulom. Ha mindenképp rá akarok nézni, át kell mennem a hálószobába, és akkor legalább csinálnom kell valamit. Talán mielőtt újra ránéznék, hívni fog. Ha hív, nagyon kedves leszek vele. Ha azt mondja, hogy nem tudunk ma találkozni, akkor én: „Semmi baj, édesem. Hát persze, hogy nem gond." Olyan leszek, mint amikor először találkoztunk. Így talán újra kedvelni fog. Olyan kedves voltam eleinte. Olyan könnyű kedvesnek lenni valakivel, akit még nem szeretünk.

Szerintem még mindig kedvel egy kicsit. Nem hívott volna ma kétszer is „drágámnak", ha nem kedvelne még egy kicsit. Nem múlt teljesen el, ha még mindig kedvel egy kicsit, még ha csak egy icike-picikét is. Látod, Uram, ha most megadnád, hogy felhívjon, akkor soha többé nem kellene kérnem Tőled semmit. Kedves lennék hozzá, kedélyes lennék, pont olyan, mint amilyen voltam a kezdet kezdetén, és ő újra belém szeretne. És akkor többé nem kellene kérnem Tőled semmit. Érted, Istenem? Akkor teljesíted a kérésem? Megteszed? Kérlek, kérlek, kérlek!

Büntetsz, Istenem, mert bűnt követtem el? Haragszol, mert megtettem azt? De hát, Istenem, annyi rossz ember van a Földön. Nem lehetsz csak velem ilyen szigorú. És nem is voltam igazán rossz, hiszen az nem bűn. Nem bántottunk vele senkit, Istenem. Valami csak akkor bűn, ha bántunk vele másokat. Mi egy lelket sem bántottunk vele. Hiszen tudod. Az nem bűn, hiszen tudod, nem, Uram? Akkor megteszed és felhív, ugye?

Ha nem hív, akkor tudni fogom, hogy Isten haragszik rám. Elszámolok ötösével ötszázig, és ha addig sem hív, tudni fogom, hogy Isten soha többé nem segít nekem. Ez lesz a jel. Öt, tíz, tizenöt, húsz, huszonöt, harminc, harmincöt, negyven, negyvenöt, ötven, ötvenöt... Tehát rosszat tettem. Tudtam, hogy rosszat teszek. Jól van, Istenem, a pokol tüzén fogok égni. Azt hiszed, ezzel megijesztesz? Azt gondolod, a Te poklod rosszabb, mint az enyém?

Nem kellene ezt csinálnom. Egyáltalán nem. Tegyük fel, hogy kicsit később hív, ez nem olyasmi, ami miatt ennyit kéne nyafognom. Lehet, hogy nem is fog hívni - egyszerűen feljön anélkül, hogy hívna. Jól fel fogja magát húzni, ha meglátja, hogy sírtam. Nem bírják, ha sírunk. Ő bezzeg nem sír. Bárcsak ő is sírna miattam, bárcsak itt fetrengene a padlón vergődő, vérző szívvel. Bárcsak ilyen fájdalmat tudnék okozni neki. 

De ezt ő nem kívánja nekem. Nem hiszem, hogy tudja, milyen érzéseket kelt bennem. Bárcsak tudná anélkül, hogy elmondanám neki. Azonban a pasik nem szeretik, ha elmondod, hogy miattuk sírsz. Nem szeretik, ha elmondod, hogy miattuk vagy boldogtalan. Ha mégis megteszed, akkor birtokló vagy és követelőző. És ezek után megutálnak. Mindig utálni fognak, amikor őszintén kimondod, hogy mire gondolsz. Ezért mindig a kis játszmákat kell játszanod. Ó, pedig azt hittem, nem kell; úgy gondoltam, ez van olyan nagy dolog, amiről elmondhatom, bármit is gondolok róla. De nem, soha. Ó, bárcsak hívna, nem mondanám el, hogy szomorú voltam miatta. Utálják a szomorú embereket. De én olyan édes és vidám lennék, muszáj lenne, hogy kedveljen. Bárcsak hívna már! Bárcsak hívna már!

De lehet, hogy pont ez az, amit csinál. Nem hív fel, hanem egyenesen idejön. Lehet, már úton is van. Valami történhetett vele. Nem, semmi sem történhet vele. Nem tudom elképzelni, hogy bármi is történjen vele. Sose gondolok arra, hogy egy autó gázolja el. Sose képzelem el kiterülve, holtan feküdni. Bárcsak halott lenne! Ez egy borzalmas kívánság. Édes kívánság. Ha halott lenne, az enyém lenne. Ha halott lenne, sose gondolnék a mára és az elmúlt pár hétre. Csak a boldog pillanatokra gondolnék. Minden olyan szép lenne. Bárcsak halott lenne, halott, halott, halott.

Ez ostobaság. Ostobaság az emberek halálát kívánni, csak mert nem telefonálnak abban a pillanatban, amikor mondták. Lehet, hogy csak az óra siet; nem tudom, jól jár-e egyáltalán. Lehet, hogy nem is késik. De bármi miatt késhet. Lehet, hogy az irodában kellett maradnia. Lehet, hogy hazament, hogy onnan hívjon fel. Nem szeret más emberek előtt hívni. Lehet, aggódik, de csak egy kicsit, amiért megvárakoztat. Lehet, azt várja, hogy én hívjam fel. Ennek semmi akadálya. Felhívhatom őt.

De nem, nem, nem szabad. Ó, Istenem, kérlek, ne engedd, hogy felhívjam. Kérlek, tarts távol ettől. Tudom Istenem, mint ahogyan Te is tudod, ha aggódna miattam, telefonálna, teljesen mindegy, hogy hol van, vagy hány ember veszi körül. Kérlek Istenem, ne engedd ezt elfelednem. Nem arra kérlek TÉGED, hogy megkönnyítsd a dolgomat - erre képtelen lennél, annak ellenére, hogy Te teremtetted a világot - , csak tudasd velem, Istenem. Ne engedd, hogy reménykedjek. Ne engedd, hogy olyan dolgokat mondjak magamnak, amik megnyugtatják a lelkemet. Kérlek, ne engedj reménykedni, Istenem. Kérlek ne.

Nem hívom fel. Amíg élek, én biztosan fel nem hívom. Felőlem pokolra juthat, de én fel nem hívom. Nem kell erőt adnod, Istenem. Van nekem elég. Ha akarna engem, megkaphatna. Tudja jól, hogy merre vagyok. Tudja jól, hogy itt várok rá. Olyan biztos bennem, olyan biztos. Csodálkozom is, hogy a pasik miért utálnak meg minket egyből, miután megbizonyosodtak rólunk. Az ember azt gondolná, olyan jó, amikor biztosak lehetünk.

Olyan könnyű lenne felhívni. Aztán tudnám, mi a helyzet. Lehet, hogy nem lenne buta ötlet. Lehet, nem bánná. Még az is lehet, hogy tetszene neki. Lehet, hogy most is próbál elérni. Van olyan, hogy az emberek többször próbálnak hívni, de azt mondják, nem válaszolt a hívott szám. Ezt most nem azért mondom, hogy hitegessem magam, ilyen tényleg van. Istenem, Te is tudod, hogy van ilyen. Ó, Istenem, tarts távol ettől a telefontól. Tarts távol tőle. Engedd, hogy legyen egy kis büszkeségem. Azt hiszem, szükségem lesz rá, ó Istenem. Szerintem ez lesz mindenem, amim lesz.

Ó, de mit számít a büszkeség, mikor ki se bírom, ha nem beszélhetek vele? Az ilyen büszkeség olyan buta, komisz kis dolog. Az igazi büszkeség, a nagy büszkeség az, amikor nincs büszkeség. Ezt nem azért mondom, mert fel akarom őt hívni. Nem. Ez így igaz, tudom, hogy igaz. Nagy leszek. Felülemelkedek a kis büszkeségeken. Kérlek Istenem, ne engedd, hogy felhívjam. Kérlek, Istenem.

Amúgy nem tudom, hogy jön ehhez a büszkeség. Ez az egész olyan kicsi dolog, hogy most emiatt emlegessem, meg hogy ennyit aggódjak rajta. Lehet, hogy félreértettem. Lehet, hogy azt mondta, hogy én hívjam fel ötkor. „Hívj fel ötkor, drágám." Igen, valóban, ezt simán mondhatta volna. De lehetséges, hogy félreértettem. „Hívj fel ötkor, drágám." Majdnem biztos vagyok benne, hogy ezt mondta. Istenem, ne engedd, hogy így beszéljek magammal. Csak tudjam, kérlek, hadd tudjam meg.

Gondolok inkább valami másra. Csak ülök csöndben. Ha egyáltalán tudnék egy helyben ülni. Ha tudnék egy helyben ülni. Talán olvashatnék. Ó, de minden könyv arról szól, hogy az emberek mennyire szeretik egymást, igazából, édesen. Aztán minek akarnak erről írni? Nem tudják, hogy ez egyáltalán nem igaz? Nem tudják, hogy hazugság az egész, egy istenverte hazugság? Minek kell erről beszélniük, amikor tudják, hogy mennyire fájdalmas? Legyenek átkozottak, legyenek átkozottak, legyenek átkozottak.

Én aztán nem. Csöndben leszek. Nincsen semmi, ami miatt izgulnom kellene. Nézd: tegyük fel, hogy nem is ismerem annyira jól. Tegyük fel, hogy ő is csak egy másik lány. Felhívnám, és azt mondanám: „Az Isten szerelmére, mi történt veled?" Ezt tenném, és sose, még csak rá se gondolnék. Miért nem tudok közömbös és természetes lenni, csak azért, mert szeretem? Tudok. Tényleg tudok. Felhívom, és annyira könnyed és kellemes leszek. Nézd meg, ha nem teszem meg, Istenem. Ó, ne engedd, hogy felhívjam. Ne, ne, kérlek ne.

Istenem, tényleg nem engeded neki, hogy felhívjon? Biztos vagy benne, Istenem? Nem tudnál egy kicsit megkönyörülni rajtam? Tényleg nem? Nem is kérlek arra, hogy ebben a percben hívjon fel, Istenem, jó egy kicsivel később is. Elszámolok ötszázig ötösével. Lassan és igazságosan fogom csinálni. Ha addig nem telefonál, én fogom felhívni. Tényleg. Ó, kérlek kedves Isten, én áldott Égi Atyám, add, hogy ő hívjon előbb. Kérlek, Istenem. Kérlek.

Öt, tíz, tizenöt, húsz, huszonöt, harminc, harmincöt…



Fordította: Tóth Alexandra és Újvári Gergő

A fordítást ellenőrizte:

FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://apertura.hu