Patmore, Coventry: The Toys
The Toys (Angol)My little Son, who look'd from thoughtful eyes And moved and spoke in quiet grown-up wise, Having my law the seventh time disobey'd, I struck him, and dismiss'd With hard words and unkiss'd, —His Mother, who was patient, being dead.
Then, fearing lest his grief should hinder sleep, I visited his bed, But found him slumbering deep, With darken'd eyelids, and their lashes yet From his late sobbing wet.
And I, with moan, Kissing away his tears, left others of my own; For, on a table drawn beside his head, He had put, within his reach, A box of counters and a red-vein'd stone, A piece of glass abraded by the beach, And six or seven shells, A bottle with bluebells, And two French copper coins, ranged there with careful art, To comfort his sad heart.
So when that night I pray'd To God, I wept, and said: Ah, when at last we lie with trancèd breath, Not vexing Thee in death, And Thou rememberest of what toys We made our joys, How weakly understood Thy great commanded good,
Then, fatherly not less Than I whom Thou hast moulded from the clay, Thou'lt leave Thy wrath, and say, 'I will be sorry for their childishness.'
|
Játékok (Magyar)A kisfiam – ki túl komoly, érett Bölcsességgel lát, jár-kel, s beszélget – Hetedszer szegte meg parancsomat. El kellett vernem őt, bár megszakadt Szívem; még jóéjt-csókot sem kapott. Anyja, ki türelmes volt – már halott.
Később meglátogattam, mert féltem: A bánattól talán nem alszik el, De mély álomba merülve leltem; Szemhéja kék – pillái közt könnyel; Orcái sírásától nedvesen.
Felcsókoltam könnycseppjeit nyögve, S sajátjaim hagytam ott cserébe. Aztán ágyához, egy rajztáblára Raktam, hogy ébredvén megtalálja; Kedvenc játékait: kavicsokat, Parton talált üvegszilánkot, hat, Vagy hét kagylót, jól kimunkált Francúz rézpénzek szép szériáját, - S harangvirágokat is szerteszét, Hogy megvigasztalja majd kis szívét.
Majd éjjel, összekulcsolván kezem, Imádkoztam sírva: Én Istenem! Ha majd holtként nyugszunk mind, s egyikünk Sem bosszant már, s ellen sem szegülünk; Tán megérted: minket mi érdekelt, Kedvünk miféle játékokban telt; S habár hasznos-fontosak – lám: alig Értettük meg parancsolatjaid;
Akkor – atyához illőn – hisz valék, Mint mindőnk: agyagból formált fiad – Szólasz, s dühöd majd végleg elmarad: „Meg kell bocsássak gyermekségükért!”
|