Pinsky, Robert: City Elegies V. Soot

Archaic, the trains mated with our human blood.

Stone trestle, abutment wall. Above the tracks

A rakish exile Santa lashed to a pole.

Black cinders, burdock, sumac, Pepsi, cellophane,

Each syllable a filament in the cord

Of a word-net knotted in the passionate shadows

Of skeletal vine and beanpole in one back yard

Along the embankment. Here with dirty thunder

Deliberate heavy creatures before the light

Of morning made the bedroom windows tremble

With lordly music, and their exhalations

Tingled our nostrils. Railbed tavern and church

Of former slaves, synagogue of the low,

Sicilian grocery, Polish crèche. A seed

Of particles that Zeuslike penetrated

The bread and carboned the garden tomatoes — even

Our sheets that bucked and capered in the wind

Flashed whiter than others, tempered by iron black

Bleaching to armor in silver winter sun.

A vonatok régimódin, emberi vérünkkel párosodtak.

Kőállvány, ellenfal. A vágányok felett

Hetyke, száműzött Mikulás egy oszlophoz kötözve.

Fekete salak, lapu, ecetfa, Pepsi, celofán,

Minden szótag egy szál a csontváz

Venyige és babkaró szenvedélyes árnyékaiban

Kötött szóháló zsinórjában, egy kert alján,

A rakpart mentén. A reggeli

Világosság előtt szándékosan súlyos teremtmények

Mocskos dörgések gőgös zenéjével

Rázkódtatták meg a hálószobaablakot, kipárolgásuk

Csiklandozta orrlyukaink. Resti és volt

Rabszolgák temploma, alantasak zsinagógája,

Szicíliai vegyesbolt, lengyel napközi. Részecskék

Magja, amely Zeusz-képp hatolt

A kenyérbe, szenesítette el a kerti paradicsomokat - még

A lepedőinket is, ahogy kihipózva viháncoltak a szélben,

A többinél fehérebben villogtak,

Felfegyverkezve az ezüst téli napban.