Daddy (Angol)
You do not do, you do not do Any more, black shoe In which I have lived like a foot For thirty years, poor and white, Barely daring to breathe or Achoo.
Daddy, I have had to kill you. You died before I had time-- Marble-heavy, a bag full of God, Ghastly statue with one gray toe Big as a Frisco seal
And a head in the freakish Atlantic Where it pours bean green over blue In the waters off beautiful Nauset. I used to pray to recover you. Ach, du.
In the German tongue, in the Polish town Scraped flat by the roller Of wars, wars, wars. But the name of the town is common. My Polack friend
Says there are a dozen or two. So I never could tell where you Put your foot, your root, I never could talk to you. The tongue stuck in my jaw.
It stuck in a barb wire snare. Ich, ich, ich, ich, I could hardly speak. I thought every German was you. And the language obscene
An engine, an engine Chuffing me off like a Jew. A Jew to Dachau, Auschwitz, Belsen. I began to talk like a Jew. I think I may well be a Jew.
The snows of the Tyrol, the clear beer of Vienna Are not very pure or true. With my gipsy ancestress and my weird luck And my Taroc pack and my Taroc pack I may be a bit of a Jew.
I have always been scared of you, With your Luftwaffe, your gobbledygoo. And your neat mustache And your Aryan eye, bright blue. Panzer-man, panzer-man, O You--
Not God but a swastika So black no sky could squeak through. Every woman adores a Fascist, The boot in the face, the brute Brute heart of a brute like you.
You stand at the blackboard, daddy, In the picture I have of you, A cleft in your chin instead of your foot But no less a devil for that, no not Any less the black man who
Bit my pretty red heart in two. I was ten when they buried you. At twenty I tried to die And get back, back, back to you. I thought even the bones would do.
But they pulled me out of the sack, And they stuck me together with glue. And then I knew what to do. I made a model of you, A man in black with a Meinkampf look
And a love of the rack and the screw. And I said I do, I do. So daddy, I'm finally through. The black telephone's off at the root, The voices just can't worm through.
If I've killed one man, I've killed two - - The vampire who said he was you And drank my blood for a year, Seven years, if you want to know. Daddy, you can lie back now.
There's a stake in your fat black heart And the villagers never liked you. They are dancing and stamping on you. They always knew it was you. Daddy, daddy, you bastard, I'm through. Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | http://www.poets.org/viewmedia.php |
|
Apu (Magyar)
Ne csináld, ne csináld
Többé, sötét cipő vagy,
Miben lábként éltem
Harminc évig tisztán,
S nem mertem lélegezni.
Apu, meg kellett ölnöm.
De te korábban meghaltál –
Márványnehéz istenzsák,
Csúf szobor nagy, szürke ujjal,
Mi akár egy friscoi fóka.
És fej lóg az óceán vizébe
Ahol babzöld csorog a kék
Vízre a gyönyörű Nausetnél.
Imádkoztam, hogy visszajöjj.
Ach, du.
Németül a lengyel városban,
Amit kilapított a kerék,
A háború, a háború, a háborúé.
De a város neve gyakori.
Lengyel barátom szerint
Tucat van belőle vagy kettő.
Szóval sosem tudhatom hova
Lépsz, hol gyökerezel,
Sosem beszélhettem veled.
Államba törted nyelvemet.
Szögesdrót hurkába akadt
Ich, ich, ich, ich,
Nehéz volt beszélni.
Azt hittem, minden német te vagy.
És az obszcén nyelv
Egy gépezet, egy gépezet,
Engem zsidóként ölt meg.
Dachauiként, auschwitziként, belseniként.
Kezdek úgy beszélni, mint egy zsidó.
Talán zsidó voltam és vagyok.
Tirol havai, Bécs fehér sörei
Mégsem tiszták vagy igazak.
Cigányőseimmel, furcsa szerencsémmel
És tarokk paklimmal, paklimmal
Együtt is van bennem zsidó.
Mindig csak tőled féltem,
Luftwaffédtől, blöffödtől,
Hetyke kis bajuszodtól,
És árjakék szemeidtől.
O, te Panzermann.
Isten helyett horogkereszt
Sötétje szorítja az eget.
Minden nő fasisztát csodál,
Arcba rúgást, s oly kegyetlen
Zsarnok szívet, mint a tiéd.
A táblánál állsz, apu,
Az egyetlen képemen rólad,
Álladat vágták, nem lábad,
De nem ördögebb nálad
Az az éjfekete ember, aki
Kettéharapta vörös kis szívemet.
Tízéves koromban temettek.
Húszévesen halni vágytam
És visszatérni, vissza, vissza hozzád.
Úgy hittem a csontok is megteszik.
De kirángattak a zsákból,
És összeragasztottak újra.
És tudtam mit kell tennem.
Bábut formáztam rólad,
Meinkampf-tekintetű feketeruhást
Aki csak kínozni, gyötörni imád.
Azt mondtam megteszem, szóval
Apu, íme, túl vagyok rajtad.
A fekete telefont kitéptem gyökerétől,
Nem kúszik át rajt már semmi hang.
Ha egy embert öltem volna, kettő volna –
A vámpír, aki álcádba bújt
És évekig itta véremet,
Hét évig, ha tudni akarod.
Apu, feküdj vissza már.
Dagadt, sötét szívedben karó
És sosem szeretett a falu.
Táncolnak és ujjonganak körötted.
Mindig tudták, hogy te vagy az.
Apu, apu, te féreg, túl vagyok rajtad.
|