Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Plath, Sylvia: Full Fathom Five

Plath, Sylvia portréja

Full Fathom Five (Angol)

Old man, you surface seldom.

Then you come in with the tide's coming

When seas wash cold, foam-

 

Capped: white hair, white beard, far-flung,

A dragnet, rising, falling, as waves

Crest and trough. Miles long

 

Extend the radial sheaves

Of your spread hair, in which wrinkling skeins

Knotted, caught, survives

 

The old myth of orgins

Unimaginable. You float near

As kneeled ice-mountains

 

Of the north, to be steered clear

Of, not fathomed. All obscurity

Starts with a danger:

 

Your dangers are many. I

Cannot look much but your form suffers

Some strange injury

 

And seems to die: so vapors

Ravel to clearness on the dawn sea.

The muddy rumors

 

Of your burial move me

To half-believe: your reappearance

Proves rumors shallow,

 

For the archaic trenched lines

Of your grained face shed time in runnels:

Ages beat like rains

 

On the unbeaten channels

Of the ocean. Such sage humor and

Durance are whirlpools

 

To make away with the ground-

Work of the earth and the sky's ridgepole.

Waist down, you may wind

 

One labyrinthine tangle

To root deep among knuckles, shinbones,

Skulls. Inscrutable,

 

Below shoulders not once

Seen by any man who kept his head,

You defy questions;

 

You defy godhood.

I walk dry on your kingdom's border

Exiled to no good.

 

Your shelled bed I remember.

Father, this thick air is murderous.

I would breathe water.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.angelfire.com/tn/plath/ff5.html

Öt ölnyi mélybe (Magyar)

Öreg, ritkán vetődsz fel.

Megjössz akkor a dagállyal,

Hideg, habsipkás tenger

 

Teríti hajad-szakállad

Fehér hálóját, föl-le jár

Hullámhegy-völggyel. Szétárad,

 

Mérföldeken, hajad sugár-

Kévéje, fürt-foglyul esett

Gubancként él tovább

 

Beláthatatlan eredetek

Ősmítosza. Leúszol, közel,

Mint gerinctőkés jéghegyek

 

Északról, miket kerülni kell,

Nem ölelni. Minden homályos

Ügy így kezdődik: veszéllyel;

 

Veszélyed számos.

Nem sokat látok, de formád

Furcsán sérült, s akárha

 

Halódna: ködgomolygás

Oszlik így hajnali tengeren.

Gyanús mendemondák

 

Szólnak temetésedről: hiszem,

Nem hiszem; visszatérésed

Meggyőz, sekély a hiedelem;

 

Szemcsés arcod ódon, vésett

Árkain felgyűlt az idő:

Zúdul korok esőverése

 

Az óceán veretlen lüktető

Medrére. Az ily bölcs kedv

S kitartás: örvény, mely a föld

 

Alapvetését elsöpörve

Ront az ég ácsolatának.

Deréktól lefelé, pörögve,

 

Labirintus-gubancod támad,

Mély gyökerei izületek, sípcsontok,

Koponyák közt. Titok vagy, vállad

 

Alatt nem látott halandó,

Ki fejét nem adta érte;

Kérdésekre tilalmat szabsz,

 

S minden más istenségre.

Birodalmad határát száműzötten,

Szárazon járom; rossz végre.

 

Kagylós ágyadra emlékszem.

Apám, ez a levegő fojtogat.

Vizet hadd lélegezzem



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap