Plath, Sylvia: Lorelei (Lorelei Magyar nyelven)
|
Lorelei (Angol)It is no night to drown in: A full moon, river lapsing Black beneath bland mirror-sheen,
The blue water-mists dropping Scrim after scrim like fishnets Though fishermen are sleeping,
The massive castle turrets Doubling themselves in a glass All stillness. Yet these shapes float
Up toward me, troubling the face Of quiet. From the nadir They rise, their limbs ponderous
With richness, hair heavier Than sculptured marble. They sing Of a world more full and clear
Than can be. Sisters, your song Bears a burden too weighty For the whorled ear's listening
Here, in a well-steered country, Under a balanced ruler. Deranging by harmony
Beyond the mundane order, Your voices lay siege. You lodge On the pitched reefs of nightmare,
Promising sure harborage; By day, descant from borders Of hebetude, from the ledge
Also of high windows. Worse Even than your maddening Song, your silence. At the source
Of your ice-hearted calling- Drunkenness of the great depths. O river, I see drifting
Deep in your flux of silver Those great goddesses of peace. Stone, stone, ferry me down there.
|
Lorelei (Magyar)Nem fuldoklók éje ez: Telihold, lágy tükrön át A folyó sötét lemez,
Víz-álcái, kék párák Vetnek hálót, bár alszik A halásznép; képmását
Löki a tornyos, masszív Kastély az üvegcsendbe. Mégis, árnyak áradnak,
Föl, felém, szétrezzentve A csend-színt. A nadírról Jönnek, kéz-láb-kölöncök,
Márványfürtként súlyosul Hajuk. Valónknál teltebb, Tisztább világról dalol
Mind. Dalotok, nővérek, Túl nagy terhekkel dobog Vájt fülünknek: rendezett,
Mértekkel-jól kormányzott Országunkban. Így létünk Harmóniáját hangotok
Bőszen dúlva, örvénylő Ostromot kezd. Rémálmok Nyeregtetőin ültök,
Biztos révet kínáltok; Nappalotok hibbantság Szélén, magas ablakok
Párkányán zeng. Szörnyűség Az ilyen dal; őrjítőbb Az ilyen csönd. Szíve-jég
Hívástok táján: örök Nagy mélyek részegsége. Folyó, látlak! Bűvköröd
Mély ezüst áramlata Nagy istennők békéje. Kövem, kövem, le, oda.
|