Plath, Sylvia: Mary's Song

The Sunday lamb cracks in its fat.

The fat

Sacrifices its opacity....

A window, holy gold.

The fire makes it precious,

The same fire

Melting the tallow heretics,

Ousting the Jews.

Their thick palls float

Over the cicatrix of Poland, burnt-out

Germany.

They do not die.

Grey birds obsess my heart,

Mouth-ash, ash of eye.

They settle. On the high

Precipice

That emptied one man into space

The ovens glowed like heavens, incandescent.

It is a heart,

This holocaust I walk in,

O golden child the world will kill and eat.

A vasárnapi bárány ropog a zsírban.

A zsír

Feláldozza opálosságát...

Ablak, szent-arany.

Tűztől drágaságos.

A tűz ugyanaz:

Faggyas eretneket olvaszt,

Zsidókat űz.

Sűrű füstleplük úszik

Lengyelország sebhelyén, a kiégett

Németországon.

Nem halnak meg.

Szürke madarak szállják meg

Szívemet: száj-hamu, szem-hamu.

Leülepednek. A magas

Szakadékfokon,

Mely egy embert az űrbe ürített,

A kemencék az égig izzottak, fehéren.

Szív ez,

A tűzáldozat, melybe belépek,

Ó, arany gyermek, öl s fal majd a világ.