Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Plath, Sylvia: Fever 103° (Fever 103° Magyar nyelven)

Plath, Sylvia portréja

Fever 103° (Angol)

Pure? What does it mean?
The tongues of hell
Are dull, dull as the triple
Tongues of dull, fat Cerberus
Who wheezes at the gate. Incapable
Of licking clean
The aguey tendon, the sin, the sin.
The tinder cries.
The indelible smell
Of a snuffed candle!
Love, love, the low smokes roll
From me like Isadora's scarves, I'm in a fright
One scarf will catch and anchor in the wheel,
Such yellow sullen smokes
Make their own element. They will not rise,
But trundle round the globe
Choking the aged and the meek,
The weak
Hothouse baby in its crib,
The ghastly orchid
Hanging its hanging garden in the air,
Devilish leopard!
Radiation turned it white
And killed it in an hour.
Greasing the bodies of adulterers
Like Hiroshima ash and eating in.
The sin. The sin.
Darling, all night
I have been flickering, off, on, off, on.
The sheets grow heavy as a lecher's kiss.
Three days. Three nights.
Lemon water, chicken
Water, water make me retch.
I am too pure for you or anyone.
Your body
Hurts me as the world hurts God. I am a lantern——
My head a moon
Of Japanese paper, my gold beaten skin
Infinitely delicate and infinitely expensive.
Does not my heat astound you! And my light!
All by myself I am a huge camellia
Glowing and coming and going, flush on flush.
I think I am going up,
I think I may rise——
The beads of hot metal fly, and I love, I
Am a pure acetylene
Virgin
Attended by roses,
By kisses, by cherubim,
By whatever these pink things mean!
Not you, nor him
Nor him, nor him
(My selves dissolving, old whore petticoats)——
To Paradise.




FeltöltőDvorcsák Gábor Imre
Az idézet forrásahttp://www.americanpoems.com

Fever 103° (Magyar)

Tiszta? Hát az mi?
A pokol nyelvei
bénák, bénán mint hármas

nyelvű, dagadt, béna Kerberoszé
ki a kapunál zihál. Képtelen
tisztára nyalni

a láz-aggott ínt, a bűnt, a bűnt.
A tapló sikolt.
Az eloltott gyertya

törölhetetlen bűze!
Szerelem, szerelem, a nehéz füst gomolyog
akár Isadora sáljai. Félek,

egyik beakad s rögzül a kerékbe,
ily torzsárga füstnyúlványok
elemi erővel hatnak. Nem szállnak fel,

de körbejárják a földet,
megfojtva aggot és szerényt,
szegény

üvegházi bébi bölcsejében,
orchideák kísértetiesen
lógatva függőkertjük a légben,

ördögi párduc!
A sugárzástól kisárgult
s egy órán belül döggé vált.

Kenegetett házasságtörő testeket
mint hiroshimai hamu ette meg.
A bűn. A bűn.

Drágám, egész éjen
át csak vibráltam ki-be, ki-be.
Lepedők súlya egy perverz csókjaként

Három nap, három éj.
Limonádé, csirke
Víz, víz - okádok tőle..

Túl tiszta vagyok neked, vagy másnak.
Tested
úgy bánt mint Istent bántja a világ. Lampion vagyok ---

Fejem egy hold
japán papírból, vertarany bőröm
végtelen finom és épp olyan költséges.

Hevem nem lep meg téged?! És fényem!
Így, magam, óriás kamélia vagyok
Ragyogón jőve menve áradva lobogva.

Azt hiszem felmegyek,
azt hiszem, felszállok ---
forró fémgyöngyök szállnak s szeretlek, én

a tiszta acetilén
szűz
rózsákkal körbe,

csókokkal, kerubokkal,
akármik is ezek a rózsaszín izék itt!
Nem te, nem ő


és ő sem, sem ő
(Részeim olvadnak, vén kurvarongyok)----
fel a mennybe már.



FeltöltőDvorcsák Gábor Imre
Az idézet forrásasaját mű

minimap