Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Poe, Edgar Allan: Álomföldje (Dream-Land Magyar nyelven)

Poe, Edgar Allan portréja
Israel Efraim portréja

Vissza a fordító lapjára

Dream-Land (Angol)

By a route obscure and lonely,
Haunted by ill angels only,
Where an Eidolon, named NIGHT,
On a black throne reigns upright,
I have reached these lands but newly
From an ultimate dim Thule –
From a wild weird clime that lieth, sublime,
     Out of SPACE – Out of TIME.

Bottomless vales and boundless floods,
And chasms, and caves, and Titan woods,
With forms that no man can discover
For the tears that drip all over;
Mountains toppling evermore
Into seas without a shore;
Seas that restlessly aspire,
Surging, unto skies of fire;
Lakes that endlessly outspread
Their lone waters – lone and dead, –
Their still waters – still and chilly
With the snows of the lolling lily.

By the lakes that thus outspread
Their lone waters, lone and dead, –
Their sad waters, sad and chilly
With the snows of the lolling lily, –
By the mountains–near the river
Murmuring lowly, murmuring ever, –
By the grey woods, – by the swamp
Where the toad and the newt encamp, –
By the dismal tarns and pools
     Where dwell the Ghouls, –
By each spot the most unholy –
In each nook most melancholy, –
There the traveller meets, aghast,
Sheeted Memories of the Past –
Shrouded forms that start and sigh
As they pass the wanderer by –
White-robed forms of friends long given,
In agony, to the Earth – and Heaven.

For the heart whose woes are legion
’T is a peaceful, soothing region –
For the spirit that walks in shadow
’T is – oh, ’t is an Eldorado!
But the traveller, travelling through it,
May not – dare not openly view it;
Never its mysteries are exposed
To the weak human eye unclosed;
So wills its King, who hath forbid
The uplifting of the fring'd lid;
And thus the sad Soul that here passes
Beholds it but through darkened glasses.

By a route obscure and lonely,
Haunted by ill angels only,
Where an Eidolon, named NIGHT,
On a black throne reigns upright,
I have wandered home but newly
From this ultimate dim Thule.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poetryfoundation.org

Álomföldje (Magyar)

Úttalan úton, setéten.
Rossz angyaloktól kísértten –
Egy Kép áll ott, neve ÉJ,
Fekete trónon, s kevély –,
Nemrég értem ide, túl én
Komor, világvégi Thulén,
Zord fenségével büszkélkedőn,
     Túl TÉREN – túl IDŐN.

Vad, feneketlen folyamok,
Meredély, barlang, zöld homok,
Szobrok, olyat nem látni máshol,
Örökös könnycseppfolyástól; *)
Hegységek leomlatán
Dagad parttalan óceán;
Szűntelen zihálva tenger
Viaskodik tűz-egekkel;
Tó vég nélkül árad ott,
Vize elhagyott – halott, –
Jeges némasága rávall,
Bágyadt liliomhavával.

Nagy tónál, mely árad ott,
Vize mellett, mely halott, – 
Jeges, néma vize mellett
Melyre liliomhava pergett , –
Hegységekben – folyamánál,
Mely morog egyre, mély zubogás jár, –
Komor erdőn rossz mocsár
Partján, hol gyík, gőte jár, –
Morotván, haláloson,
     Hol Kísértet oson, –
Sok-sok letargikus zugban, –
Melyeknek romlás-szaguk van, –
Láthat az ember – döbbenet! –
Ködbetakart Emlékeket –
Alakokat – sóhajtanak
Míg az a vándor elhalad –
Barát alakját, ki régen
Fehér lepelben a Földben – s Égben.

Oly szívnek, mely szenved, érez,
Nyugtató, békés vidék ez –
Ha egy szellem árnyban járó,
Olyannak ez – Eldorádó!
Ám az útas, a most idetévedt,
Félje nézni ezt a vidéket;
Titkai fel sose tárva, nem,
Hogyha néz gyönge emberszem;
A Királya tiltotta meg
Felnyitni pillás szemeket;
És így, ha bús szem elvetődik,
Rá sötét szemüveg tevődik.

Úttalan úton, setétem.
Rossz angyaloktól kísértten –
Egy Kép áll ott, neve ÉJ,
Fekete trónon, s kevély –,
Nemrég jöttem haza újból
Komor, Thulén túli útról.

    

......................................

*) Ez a hely természetes módon úgy olvasódik, hogy "... és barlangok, és titáni erdők, (olyan) alakzatokkal, amelyeket (vagy: olyan alakúak, amilyeneket) senki sem fedezhet fel a könnyek miatt, melyek mindenütt csepegnek rajtuk/rájuk" vagy " amelyek mindenfelé csepegnek", azaz a For-ral kezdődő okhatározót a "no man can discover"-re vonatkoztatva. Így értelmezi a két másik fordítás, a Babitsé és a Radó Györgyé. De az értelem és a logika szempontjából ez problematikus: miért ne lehetne fölfedezni a formákat, alakzatokat, ha könnyek azaz vízcseppek folynak végig rajtuk? A vers nem mondja, hogy a cseppek feketék és átlátszatlanok, de még ha átlátszatlanok volnának is, a formákat akkor sem rejtenék el, csak befeketítenék. És még ha nem volna is ez logikátlan, akkor is fölösleges lenne: a vers végén kiderül, hogy élő ember, aki csak idelátogat, azért nem láthatja igazán az itteni titokzatos dolgokat, mert az emberi szem gyenge, és mindent csak mintegy sötét szemüvegen át pillanthat meg. A formákat eltakaró vízcseppekre tehát semmi szükség, a formák anélkül sem látszanak.

Ezzel szemben ha az okhatározót a "with forms"-ra vonatkoztatjuk, akkor az mondattani szempontból  furcsa ugyan, de így logikus és a vers kontextusában csaknem tökéletesen plauzibilis értelmezést kapunk: 'szakadékok, BARLANGOK (!), titáni erdők – olyan alakúak, olyan formák, amilyeneket sehol sem találni –, a vízcseppektől, amelyek folynak rajtuk", vagyis furcsa alakú cseppkövek. A barlangok szó is ezt az értelmezést szuggerálja: cseppkőbarlangok. 

A legjobb lenne a fordításban is megtartani a kétértelműséget; ez egyelőre nem sikerült, illetve ilyen megoldás valószínűleg csak túlságosan mesterkélt és nyakatekert lehetne.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap