Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Poe, Edgar Allan: Álmok (Dreams Magyar nyelven)

Poe, Edgar Allan portréja

Dreams (Angol)

Oh! that my young life were a lasting dream!

My spirit not awakening, till the beam

Of an Eternity should bring the morrow.

Yes! tho' that long dream were of hopeless sorrow,

'Twere better than the cold reality

Of waking life, to him whose heart must be,

And hath been still, upon the lovely earth,

A chaos of deep passion, from his birth.

But should it be- that dream eternally

Continuing- as dreams have been to me

In my young boyhood- should it thus be given,

'Twere folly still to hope for higher Heaven.

For I have revell'd, when the sun was bright

I' the summer sky, in dreams of living light

And loveliness,- have left my very heart

In climes of my imagining, apart

From mine own home, with beings that have been

Of mine own thought- what more could I have seen?

 

'Twas once- and only once- and the wild hou

From my remembrance shall not pass- some power

Or spell had bound me- 'twas the chilly wind

Came o'er me in the night, and left behind

Its image on my spirit- or the moon

Shone on my slumbers in her lofty noon

Too coldly- or the stars- howe'er it was

That dream was as that night-wind- let it pass.

I have been happy, tho' in a dream.

I have been happy- and I love the theme:

Dreams! in their vivid coloring of life,

As in that fleeting, shadowy, misty strife

Of semblance with reality, which brings

To the delirious eye, more lovely things

Of Paradise and Love- and all our own!

Than young Hope in his sunniest hour hath known.



FeltöltőDvorcsák Gábor Imre
Az idézet forrásaE. A. Poe Összes Költeményei

Álmok (Magyar)

Vajh! álom lenne ifju életem!

Elmém szunnyadna, míg a Végtelen

Egy fényével rám nem köszönt a másnap.

Igen! hosszú álom s bár puszta gyász csak -

Jobb lenne, mintsem ébren élnie

Rideg létét annak, kinek szive,

Mióta él az édes föld felett,

Csak vágyak örvénylése volt s lehet.

De hogyha olyan volna - ez a nem-

Szünő álom - mint gyermekéletem

Sok álma volt, ha épp úgy élne bennem,

Őrültség volna felsőbb mennyben hinnem.

Mert míg Nap áradt szét a nyár egén,

Az élő fényről ábrándoztam én

S a jóságról - csapongó képzelet

Ragadta messze égő szívemet

Lakomból és lények szálltak vele

Lelkemből - óh, többet láthattam-e?

 

Egyszer volt... egyszer csak! - s e zord idő

Emléke bennem él - hogy egy erő

Vagy bűbáj gúzsba vert: szelet-fagyot

Lehelt az éj rám s egy képet hagyott

Agyamba vésve - vagy talán a hold

Álmomba túl hideg fénnyel hatolt

Fennkölt zenitjéről... vagy csillagok...

Volt-nincs - álmom szélvész volt, elhagyott.

Oly boldog voltam (bár álmomban) én,

Oly boldog voltam - óh, kedves mesém

Az álom! benne friss, élő szinek

Suhanva, ködhomályban küzdenek,

S ez a valót utánzó forgatag

A lázas szemnek több szépséget ad,

Több édent és szerelmet (s mind enyém!)

Mint rég az ifjú napfényes Remény!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.folioklub.hu

minimap