Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Poe, Edgar Allan: Lenore

Poe, Edgar Allan portréja

Lenore (Angol)

Ah, broken is the golden bowl! the spirit flown forever!
Let the bell toll! -a saintly soul floats on the Stygian river -
And, Guy De Vere, hast thou no tear? -weep now or never more!
See! on yon drear and rigid bier low lies thy love, Lenore!
Come! let the burial rite be read -the funeral song be sung! -
An anthem for the queenliest dead that ever died so young -
A dirge for her, the doubly dead in that she died so young.

"Wretches! ye loved her for her wealth and hated her for her pride,
And when she fell in feeble health, ye blessed her -that she died!
How shall the ritual, then, be read? -the requiem how be sung
By you -by yours, the evil eye, -by yours, the slanderous tongue
That did to death the innocence that died, and died so young?"

Peccavimus; but rave not thus! and let a Sabbath song
Go up to God so solemnly the dead may feel no wrong!
The sweet Lenore hath "gone before," with Hope, that flew beside,
Leaving thee wild for the dear child that should have been thy bride -
For her, the fair and debonnaire, that now so lowly lies,
The life upon her yellow hair but not within her eyes -
The life still there, upon her hair -the death upon her eyes.

Avaunt! tonight my heart is light. No dirge will I upraise,
But waft the angel on her flight with a paean of old days!
Let no bell toll! -lest her sweet soul, amid its hallowed mirth,
Should catch the note, as it doth float up from the damned Earth.
To friends above, from fiends below, the indignant ghost is riven -
From Hell unto a high estate far up within the Heaven -
From grief and groan to a golden throne beside the King of Heaven."



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.online-literature.com

Lenore (Magyar)

Jaj, oda szegény, az aranyedény[1]! a szellem a porba kiloccsan...
Kongj, gyász-zeném! egy drága lény forog alvilági habokban.
Ej, Guy de Vere[2]te se könnyezel? most ülj tombolva tort!
Nézd, kit fed el rút gyászlepel? A kedvesedet, Lenore-t!
Őt őrzi ma gyertyaláng, ima, komor ének érte zokog -
Ó mondd, ki lehet fenségesebb, mint egy ily ifju halott?
Kit nász helyett vár gyászmenet, az kétszeresen halott!

"Szemforgatók! Imádtatok aranyat s nem arany szivet!
S hogy ágynak esett, esedeztetek: Isten könnyítse meg...
Siratja ma himnusz s rekviem? Pokolba ez áhitatot!
Hol kígyó nyelv és kapzsi szem sziszegett s áhitozott;
Ti üldöztétek el őt! odalenn, íme, vádol az ifju halott!"

Peccavimus;[3] de ne lázadozz; nyugtassa el ajkad ima;
Békét így Isten hátha hoz holt Lelkünk kínjaira.
A drága Lenore más létbe forr - a remény ott nem tünemény;
S te gyászolod menyasszonyod vad kínok földi terén,
Ím, ravatalán egy szőke leány kiterített holtteteme!
Fény éled tán haja színaranyán, de halál-kék hideg a szeme -
Csupa élet, lám, de csak ott a haján - a szemén a halál hidege!

"Hess, károgók! A szivem nyugodt, gyászdal nem kell ide;
Szállj, angyalom! Leng himnuszom: kendőm ma e drága ige!
Ne kongj, harang! rút földi hang lelkét ne érje már;
A tiszta egekbe tovább ne kövesse e bűnös föld, e sár.
Itt űzte gonosz; barátaihoz menekült fel a fényteli égbe
Megtörte kín e Pokol körein - így tért meg a mennyek ölébe -
Hol színaranyod, szent Trón, ragyog: az égi Király közelébe."


[1] Utalás az ószövetségi Prédikátorok Könyvére, ahol a gyász jeleként széttörik az aranyedényt
[2] Guy De Vere megörökli apja birtokát, de mikor visszatér a család ősi kastélyába, a család maradék része ellenségesen, rosszindulatúan fogadja.
[3] Vétkeztünk



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.folioklub.hu

minimap