Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Poe, Edgar Allan: Szerenád (Serenade Magyar nyelven)

Poe, Edgar Allan portréja
Dvorcsák  Gábor Imre portréja

Vissza a fordító lapjára

Serenade (Angol)

So sweet the hour - so calm the time,
I feel it more than half a crime,
When Nature sleeps and stars are mute,
To mar the silence ev'n with lute.
At rest on ocean's brilliant dyes
An image of Elysium lies:
Seven Pleiades entranced in Heaven,
Form in the deep another seven:
Endymion nodding from above
Sees in the sea a second love.
Within the valleys dim and brown,
And on the spectral mountain's crown,
The wearied light is dying down,
And earth, and stars, and sea, and sky
Are redolent of sleep, as I
Am redolent of thee and thine
Enthralling love, my Adeline.
But list, O list! – so soft and low
Thy lover's voice tonight shall flow,
That, scarce awake, thy soul shall deem
My words the music of a dream.
Thus, while no single sound too rude
Upon thy slumber shall intrude,
Our thoughts, our souls  –  O God above!
In every deed shall mingle, love.



FeltöltőDvorcsák Gábor Imre
Az idézet forrásaEdgar Allan Poe Összes versei

Szerenád (Magyar)

Édes óra - nyugodt idő,
Vélem, bűn lenne, rettentő,
Míg alszik világ s hallgat ég,
Csendjét bár lanttal törni szét.
Most már a tenger színe nyílt,
Mintha Elízium szíve itt:
A hét Pleiád mély transzban fent,
Másik hét itt, a mélyben lent:
Endymion bólint föntről,
Búcsúzva új szeretőtől;
Völgyben rőtes köd és korom,
Fent szellemszerű hegyorom
Hol megtört fény hamva omol:
Föld, csillagok, ég és tenger
Álomszerű szerelemben,
Ahogy beléd én szerettem,
Adeline, már elveszetten.
De figyelj, figyelj! – oly lágy, halk,
Ma éjjel szeretődtől a hang,
Hogy lelkednek alig ébren
Szavaim: álom zenében.
Így, míg egy hang se, mi durva,
Lágy álmodba avatkozna,
Lelkünk, s elménk – ó, fenti ég!
Összeforr, míg válik eggyé.



FeltöltőDvorcsák Gábor Imre
Az idézet forrásaNem idézet

minimap