Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Poe, Edgar Allan: Álmok (Dreams Magyar nyelven)

Poe, Edgar Allan portréja
Tellér Gyula portréja

Vissza a fordító lapjára

Dreams (Angol)

Oh! that my young life were a lasting dream!

My spirit not awakening, till the beam

Of an Eternity should bring the morrow.

Yes! tho' that long dream were of hopeless sorrow,

'Twere better than the cold reality

Of waking life, to him whose heart must be,

And hath been still, upon the lovely earth,

A chaos of deep passion, from his birth.

But should it be- that dream eternally

Continuing- as dreams have been to me

In my young boyhood- should it thus be given,

'Twere folly still to hope for higher Heaven.

For I have revell'd, when the sun was bright

I' the summer sky, in dreams of living light

And loveliness,- have left my very heart

In climes of my imagining, apart

From mine own home, with beings that have been

Of mine own thought- what more could I have seen?

 

'Twas once- and only once- and the wild hou

From my remembrance shall not pass- some power

Or spell had bound me- 'twas the chilly wind

Came o'er me in the night, and left behind

Its image on my spirit- or the moon

Shone on my slumbers in her lofty noon

Too coldly- or the stars- howe'er it was

That dream was as that night-wind- let it pass.

I have been happy, tho' in a dream.

I have been happy- and I love the theme:

Dreams! in their vivid coloring of life,

As in that fleeting, shadowy, misty strife

Of semblance with reality, which brings

To the delirious eye, more lovely things

Of Paradise and Love- and all our own!

Than young Hope in his sunniest hour hath known.



FeltöltőDvorcsák Gábor Imre
Az idézet forrásaE. A. Poe Összes Költeményei

Álmok (Magyar)

Bár volna örök álom életem!

S ne kelnék fel, csak majd, ha reggelem

Az öröklétnek hozza egy sugára.

Sőt! Ha e hosszú álom kínra válna,

Az is jobb volna, mint a lét rideg,

Éber világa, annak, akinek

Szíve ez édes földön csupa mély

Érzés káosza volt s lesz, míg csak él.

S ha lehetne ez örökkévalón

Sodró álom, akár gyerekkorom

Szép álmai, ha épp olyan lehetne:

Balgaság volna vágynom szebb egekbe.

Hisz örvendeztem én - míg nap tüzelt

A nyári égen - vágyakkal-betelt

Hő álmaim közt, s szívem ott maradt

Az álmok tájain - otthonomat

Messze-hagyva - oly lényekkel, kiket

Enlelkem szült, s ennél mi volna szebb?!

 

S egyszer volt bár - egyszer! -, azt a vad órát

Sose felejtem el; varázs karolt át,

Bűvös erő, a hűvös szél, talán

Az volt, mely rám fuvallt egy éjszakán

Lelkemen hagyva képét, vagy a hold,

Mely - delelvén - túl hűs fénnyel hatolt

Álmomba, vagy a csillag: meglehet,

S ha szellő volt is álmom, egyremegy.

Mert bár álmok közt: boldog voltam ott!

Boldog, s ezért szeretem ezt a szót:

Álom! - míg benne eleven szinek

Kuszán, ködben, árnyban tülekszenek

Valónak látszani, s e forgatag

Kábult szememnek sokkal többet ad

Mennyből, vágyból - mely mind csak az enyém! -

Mint legszebb órán az ifjú Remény.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.folioklub.hu

minimap