Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Poe, Edgar Allan: Tündérország (Fairy-land Magyar nyelven)

Poe, Edgar Allan portréja

Vissza a fordító lapjára

Fairy-land (Angol)

Dim vales-and shadowy floods-
And cloudy-looking woods,
Whose forms we can't discover
For the tears that drip all over!
Huge moons there wax and wane-
Again-again-again-
Every moment of the night-
Forever changing places-
And they put out the star-light
With the breath from their pale faces.
About twelve by the moon-dial,
One more filmy than the rest
(A kind which, upon trial,
They have found to be the best)
Comes down-still down-and down,
With its centre on the crown
Of a mountain's eminence,
While its wide circumference
In easy drapery falls
Over hamlets, over halls,
Wherever they may be-
O'er the strange woods-o'er the sea-
Over spirits on the wing-
Over every drowsy thing-
And buries them up quite
In a labyrinth of light-
And then, how deep!-O, deep!
Is the passion of their sleep.
In the morning they arise,
And their moony covering
Is soaring in the skies,
With the tempests as they toss,
Like-almost anything-
Or a yellow Albatross.
They use that moon no more
For the same end as before-
Videlicet, a tent-
Which I think extravagant:
Its atomies, however,
Into a shower dissever,
Of which those butterflies
Of Earth, who seek the skies,
And so come down again,
(Never-contented things!)
Have brought a specimen
Upon their quivering wings.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://classiclit.about.com

Tündérország (Magyar)

Köd-árkok - árnyék-sellők -
És erdők, mint felhők -
S könnyek folyvást peregve
Mossák e képet egybe,
Sok hold-órjás kering -
Megint - megint - megint
Fogy és nő s egyre ballag
A bús éjben bolyongva,
Fakón lehell s a csillag
Fényét sápasztja, bontja.
S a hold-órának éjfelén
A legtestetlenebb
(Mely a holdak próbatételén
Az éj legjobbja lett)
Lejön - leszáll - lefele
Reáfekszik közepe
Egy hegylánc ormaira,
Míg széles körvonala
Mint függöny fátyla lep
El falvat, termeket,
És bárhol megpihen -
Vagy torz fán - vagy vizen -
Szárnyas szellemhadon -
Megannyi álmodón -
Mindent egy fényes út-
Vesztőben fényre gyújt -
S ekkor be mély - be mély
Az alvás-szenvedély!
S ha jő az ébredés,
E holdsugár-varázs
Felszáll s az égbe vész,
Minthogyha szélvész csapdos,
Miként akármi más -
Talán egy sárgás albatrosz.
De ekkor már a hold
Más célu, mint mi volt:
Lám, sátorként takar,
Mely nékem oly bizarr,
Sok atomot viszont
Záporként szerteont,
Melyből a földi s ég
Felé szállt lepkenép,
Mikor megint lejön
(Hisz egyre csak mozog!)
A szárnyán reszketőn
Egy morzsányit hozott.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.folioklub.hu

minimap