Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Poe, Edgar Allan: Fairyland

Poe, Edgar Allan portréja

Fairyland (Angol)

Sit down beside me, Isabel,
Here, dearest, where the moonbeam fell
Just now so fairy-like and well.
Now thou art dress’d for paradise!
I am star-stricken with thine eyes!
My soul is lolling on thy sighs!
Thy hair is lifted by the moon
Like flowers by the low breath of June!
Sit down, sit down – how came we here?
Or is it all but a dream, my dear?

You know that most enormous flower –
That rose – that what d’ye call it – that hung
Up like a dog-star in this bower –
To-day (the wind blew, and) it swung
So impudently in my face,
So like a thing alive you know,
I tore it from its pride of place
And shook it into pieces – so
Be all ingratitude requited.
The winds ran off with it delighted,
And, thro’ the opening left, as soon
As she threw off her cloak, yon moon
Has sent a ray down with a tune.

And this ray is a fairy ray –
Did you not say so, Isabel?
How fantastically it fell
With a spiral twist and a swell,
And over the wet grass rippled away
With a tinkling like a bell!
In my own country all the way
We can discover a moon ray
Which thro’ some tatter’d curtain pries
Into the darkness of a room,
Is by (the very source of gloom)
The motes, and dust, and flies,
On which it trembles and lies
Like joy upon sorrow!
O, when will come the morrow?
Isabel! do you not fear
The night and the wonders here?
Dim vales! and shadowy floods!
And cloudy-looking woods
Whose forms we can’t discover
For the tears that drip all over!

Huge moons – see! wax and wane
Again – again – again –
Every moment of the night –
Forever changing places!
How they put out the starlight
With the breath from their pale faces!

Lo! one is coming down
With its centre on the crown
Of a mountain’s eminence!
Down – still down – and down –
Now deep shall be – O deep!
The passion of our sleep!
For that wide circumference
In easy drapery falls
Drowsily over halls –
Over ruin’d walls –
Over waterfalls,
(Silent waterfalls!)
O’re the strange woods – o’er the sea –
Alas! over the sea!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.eapoe.org

Tündérhon (Magyar)

Ülj ide mellém, Isabel,
Hol a hold oly tündéri jel,
Drágám, veled életre kel.
Most, hogy állsz üdvhöz öltözötten,
Én: csillagoktól-szélütötten!
Sóhajod lelkéhez kötötten!
Hajad holdsugár lengeti;
Ó, június virágai!
Ülj le, ülj - hogy értünk ide?
Drágám: csak álom volna-e?

Ismered a roppant virágot -
Rózsa! - mondják -, ég csillaga,
Itt (a szél fújt) lugason állott,
Remegvén, mint a Kutya
Szökkent arcomba szemtelen,
Elevensége ismerős,
S hogy darabokra szedhetem,
Ne lenne többé büszke, hős -
Hűtlenségek jutalma ez!
A szél szertefutván neszez,
S a résen, mely így támadott,
Mint köpenyén, mely szétszakadott,
Holdad jött, pengvén dallamot.

Sugárral! S ez tündér sugár,
Isabel - nem mondtad magad?
Mely hihetetlenül szakad,
Mint tekervény, mint duzzanat,
S mint fű harmatgyöngyén, ha jár,
Piciny harangok hangja, száll,
Ó, véle zendül, itt e táj,
És fölfedezzük: holdsugár!
Mely függönyöknek rongyain,
Terem sötétjén, megjelen,
Bogárfény (az járna velem?),
Remegő szárnyé, árnyain
Por tűnik, köddé válva, ím:
Bún öröm, hirtelen!
Ó, mikor jön már reggelem?
Isabel! Nem féled-e
Az éjt, s mi bűvölete?
Ködvölgyek! Árny-áradatok,
És felhőterhes vadonok,
Formájuk felismerhetetlen,
Könnyomlássá szétrejtezetten!

Nagy holdak - ó! Hívság s vigasz:
Ugyanaz - mind az - mind, mind ugyanaz -
Az éj minden pillanata:
Önmaga - és nem önmaga.
A csillag fényhelye csusszan,
Sóhajba sápadottan.

Ah! Fel! Mert valami leszáll,
A hegy üdvén ragyogva jár,
Korona övezi!
Le - le, egyre le - tova már? -
Hova még? Mi mélyre még?
Ó, álmunk, szenvedély-vidék!
Mily tágas környűlései
Hullatnak fuldokolva
Függönyt: termet tarolva!
Így dőlt köveken,
Vízeséseken
(Némult vizeséseken!)
Vagy furcsa vadonon - a tengeren -
Ó, egek! A tengereken.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.folioklub.hu

minimap