Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Poe, Edgar Allan: Izrafél [1] (Israfel Magyar nyelven)

Poe, Edgar Allan portréja

Israfel (Angol)

And the angel Israfel, whose heart-strings are a lute, and who has the sweetest voice of all God’s creatures. —KORAN

 

In Heaven a spirit doth dwell

   “Whose heart-strings are a lute”;  

None sing so wildly well

As the angel Israfel,

And the giddy stars (so legends tell),  

Ceasing their hymns, attend the spell  

   Of his voice, all mute.

 

Tottering above

   In her highest noon,

   The enamoured moon

Blushes with love,

   While, to listen, the red levin  

   (With the rapid Pleiads, even,  

   Which were seven,)

   Pauses in Heaven.

 

And they say (the starry choir  

   And the other listening things)  

That Israfeli’s fire

Is owing to that lyre

   By which he sits and sings—  

The trembling living wire

   Of those unusual strings.

 

But the skies that angel trod,

   Where deep thoughts are a duty,  

Where Love’s a grown-up God,

   Where the Houri glances are  

Imbued with all the beauty

   Which we worship in a star.

 

Therefore, thou art not wrong,  

   Israfeli, who despisest

An unimpassioned song;

To thee the laurels belong,

   Best bard, because the wisest!  

Merrily live, and long!

 

The ecstasies above

   With thy burning measures suit –  

Thy grief, thy joy, thy hate, thy love,

   With the fervour of thy lute –

   Well may the stars be mute!

 

Yes, Heaven is thine; but this

   Is a world of sweets and sours;

   Our flowers are merely – flowers,

And the shadow of thy perfect bliss

   Is the sunshine of ours.

 

If I could dwell

Where Israfel

   Hath dwelt, and he where I,

He might not sing so wildly well

   A mortal melody,

While a bolder note than this might swell  

   From my lyre within the sky.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poetryfoundation.org

Izrafél [1] (Magyar)

És Izrafél angyal, akinek szívhúrja lant s akinek Isten teremtményei közt legédesebb a hangja. – Korán

 

Mennyben egy szellem él,

"Szive húrján zenél."

Jobb dalt tud bárkinél

Ez angyal, Izrafél.

    S őt hallva (így szól a rege)

    Az ég keringő serege

Elnémul, szólni fél.

 

Fenn az égi bolton

    Járva, a tetőn,

    Vágyón, szeretőn

Pír fut át a holdon.

    S a cikázó láng, a rőt

    (S a Plejád, az egybe szőtt,

    Ki hét volt azelőtt) [2] 

    Megáll, hogy hallja őt.

 

S mondják (a fénysereg

    S kik hallják, mind a lények),

Hogy mely lantján remeg,

A lüktető ideg

    Ad ily dalt Izrafélnek

S hogy furcsa és meleg

    Kobzán a húrok élnek.

 

S az angyal-járta menny,

    Hol a nagy eszme tisztség,

S trónt ül a Szerelem

    És huri-szem[3] tekint szét -

A szépségtől megárad,

Mely csillagnak sugárt ad.

 

Izrafél, így igaz,

    S jogos, ha megveted

A dalt, ha nem izzik az.

    Minden babért neked!

    Jó és bölcs éneked;

Soká légy szent vigasz.

 

Mi fenn önkívület,

    Jól dalolod, te lángszavú -

    A vágy, a kéj, a kín, a bú

Mind lantodon hevülhet,

S ne szóljon hang kivűled!

 

Tied az ég: de itt alul

    Méz s üröm a világ:

    Virágunk csak - virág

S mi rád mint üdvöd árnya hull,

    Napfényként száll miránk.

 

Laknám csak én,

Hol Izrafél

    Lakott s ő jönne le,

    Oly vad gyönyörrel éneke

    Itt lenn nem zengene,

S dalom merészebb ütemén

    Az égbolt rengene.

 

 

[1] Egy angyal neve: "És Izrafél angyal, akinek szívhúrja lant s akinek Isten teremtményei közt legédesebb a hangja." (Korán) Gáspár Endre fordításában ez mottóként szerepel
[2] Pleiád: Fiastyúk. A görög mítosz szerint Atlasz titán és Pleióné okeanisz csillaggá változtatott hét lánya. Egyikük, Meropé halandót szeretett, s mert osztozott annak sorsában, a fénye eltűnt az égboltról, ezért látszik olykor csak hat csillag.
[3] Huri: muzulmán felfogás szerint a paradicsomnak csodaszép szüze, akit a Korán jutalmul ígér a túlvilágon a jámbor igazhitűeknek. 



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.folioklub.hu

minimap