Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Pope, Alexander: A windsori erdő (részlet) (Windsor-Forest (detail) Magyar nyelven)

Pope, Alexander portréja

Windsor-Forest (detail) (Angol)

Ye vig'rous swains! while youth ferments your blood,

And purer spirits swell the sprightly flood,

Now range the hills, the thickest woods beset,

Wind the shrill horn, or spread the waving net.

When milder autumn summer's heat succeeds,

And in the new-shorn field the partridge feeds,

Before his lord the ready spaniel bounds,

Panting with hope, he tries the furrow'd grounds;

But when the tainted gales the game betray,

Couch'd close he lies, and meditates the prey:

Secure they trust th' unfaithful field, beset,

Till hov'ring o'er 'em sweeps the swelling net.

Thus (if small things we may with great compare)

When Albion sends her eager sons to war,

Some thoughtless Town, with ease and plenty blest,

Near, and more near, the closing lines invest;

Sudden they seize th' amaz'd, defenceless prize,

And high in air Britannia's standard flies.

 

See! from the brake the whirring pheasant springs,

And mounts exulting on triumphant wings:

Short is his joy; he feels the fiery wound,

Flutters in blood, and panting beats the ground.

Ah! what avail his glossy, varying dyes,

His purple crest, and scarlet-circled eyes,

The vivid green his shining plumes unfold,

His painted wings, and breast that flames with gold?

 

Nor yet, when moist Arcturus clouds the sky,

The woods and fields their pleasing toils deny.

To plains with well-breath'd beagles we repair,

And trace the mazes of the circling hare:

(Beasts, urg'd by us, their fellow-beasts pursue,

And learn of man each other to undo.)

With slaught'ring guns th' unweary'd fowler roves,

When frosts have whiten'd all the naked groves;

Where doves in flocks the leafless trees o'ershade,

And lonely woodcocks haunt the wat'ry glade.

He lifts the tube, and levels with his eye;

Strait a short thunder breaks the frozen sky:

Oft', as in airy rings they skim the heath,

The clam'rous plovers feel the leaden death:

Oft', as the mounting larks their notes prepare,

They fall, and leave their little lives in air.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://andromeda.rutgers.edu

A windsori erdő (részlet) (Magyar)

Deli ifjak! míg izzik véretek,

s tisztább lélektől árja sebesebb,

dombokra fől, vadasban mindenütt

terüljön háló, harsanjon a kürt.

Ha forró nyárra enyhe ősz köszönt,

s fogoly kapirgál a torzsok között,

ura előtt ugrál a spániel,

szaglász, zihál, reméli, nyomra lel;

de ha szellő hoz felé vadszagot,

hasalva les prédájára legott:

s a hűtlen földben bízva fut a vad,

míg duzzadó hálón föl nem akad.

Így (ha nagyhoz mérni lehet kicsit)

veted harcba, Albion, fiaid,

s egy-egy város, kincses és élveteg,

nem sejti, a had egyre közeleg;

a prédán rajtaüt, s a hóditók

kitűzik rá az angol lobogót.

 

Bozótból, lám, a fácán kisuhan,

repíti szárnya diadalmasan,

de kurta az öröm; éget sebe,

vérben, vergődve hull a földre le.

A fényes tarkasága, ó, mit ér,

skarlát övezte szem, bíbor taréj,

az élénk zöld ragyogó tollazat,

aranyló mell lekókadt szárny alatt?

 

Amíg Arkturusztól felhős az ég,

vidám munkát ád az erdő s a rét.

A síkot gyors kopókkal járjuk át

követve a köröző nyúl nyomát.

(Hogy állat állattársát tépje szét,

mi lettünk nékik erre példakép.)

Madarász gyilkos puskával bejár

fagytól fehér berket, puszta határt;

hol gerlerajtól sötétlik faág,

s szalonka fut az irtásokon át.

Vadász céloz, az irányzékba néz;

s fagyos légben már dörren a lövés.

A zajgó bibicre gyakorta vár,

míg fölrebben s köröz ólmos halál.

Pacsirta is, míg dalát zengené,

kis éltét vesztve hullik lefelé.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap