Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Pope, Alexander: To a young lady°

Pope, Alexander portréja

To a young lady° (Angol)

On her leaving the Town after the Coronation°

 

As some fond virgin, whom her mother's care

Drags from the town to wholsom country air,

Just when she learns to roll a melting eye,

And hear a spark,° yet think no danger nigh:

From the dear man unwilling she must sever,

Yet takes one kiss before she parts for ever.

Thus from the world fair Zephalinda °flew,

Saw others happy, and with sighs withdrew;

Not that their pleasures caus'd her discontent,

She sign'd not that They stay'd, but that She went.

    She went, to plain-work and to purling brooks,

Old-fashion'd halls, dull aunts, and croaking rooks,

She went from Op'ra, park, assembly, play,

To morning walks, and pray'rs three hours a day:

To part her time 'twixt reading and Bohea,°

To muse, and spill her solitary Tea,

Or o'er cold coffee trifle with the spoon,

Count the slow clock, and dine exact at noon;

Divert her eyes with pictures in the fire,

Hum half a tune, tell stories to the squire;°

Up to her godly garret after sev'n,

These starve and pray, for that's the way to heav'n.

    Some Squire, perhaps, you take delight to rack;

Whose game is Whisk,° whose treat a toast in sack,°

Who visits with a gun, presents you birds,

Then gives a smacking buss,° and cries--No words!

Or with his hound comes hallowing from the stable,

Makes love° with nods, and knees beneath a table;

Whose laughs are hearty, tho' his jests are coarse,

And loves you best of all things--but his horse.

    In some fair evening, on your elbow laid,

You dream of triumphs in the rural shade;

In pensive thought recall the fancy'd scene,

See Coronations rise on ev'ry green,

Before you pass th' imaginary sights

Of Lords, and Earls, and Dukes, and garter'd Knights;

While the  spread Fan o'ershades your closing eyes;

Then give one flirt, and all the vision flies.

Thus vanish sceptres, coronets, and balls,

And leave you in lone woods, or empty walls.

    So when your slave,° at some dear, idle time,

(Not plagu'd with headachs,° or the want of rhime)

Stands in the streets, abstracted from the crew,

And while he seems to study, thinks of you:

Just when his fancy points your sprightly eyes,

Or sees the blush of Parthenissa rise,°

Gay °pats my shoulder, and you vanish quite;

Streets, chairs,° and coxcombs,° rush upon my sight;

Vext to be still in town, I knit my brow,

Look sow'r, and hum a song--as you may now.

 

°To a Young Lady :  The poem was written for Teresa Blount, the sister of Alexander Pope's close friend, Martha Blount.

°Coronation:  In England of the seventeen hundreds the coronation of a new king or queen was an excuse for lots of parties. The coronation referred to here was that of George I in 1714.

°Spark:  The crack of burning wood in a fire and  a young man on the prowl.

°Zephalinda:  A fancy-sounding name Teresa Blount had adopted for herself.

°Bohea:  Expensive tea.

°Squire:  The owner of the farm.  Squires mentioned later are from neighboring farms.

°Whisk: Whist, a card game for four people with a deck of fifty-two cards.  Whisk is possibly a country (small town) pronunciation. (Very boring stuff.)

°Sack: Sherry wine.  Obviously not a city wine.

°Buss: Kiss.

°Makes Love: Comes on.

°Slave: The poet.

°Headachs:  Pope suffered from migraine headaches.

°Parthenissa:  Martha Blount

°Gay:  John Gay, poet and playwright, friend of  Alexander Pope, best known for his comic musical The Beggar's Opera which suggests that the morals of the criminal class are no worse (nor no better) than the morals of the wealthy class.

°Chairs:  Sedan chairs.

°Coxcombs: Fools, jerks.




FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.heydays.ws

Egy ifjú hölgyhöz (Magyar)

Midőn a koronázás után elhagyta a várost

 

Mint kényes szűz, kit városról vidékre

cipel anyja, jó levegőre végre,

mikor már szendén forgatja szemét,

s ha bókot hall, sem hiszi, itt a vég;

kedvesétől most, úgy fáj, elszakad,

mielőtt válnak, csókot váltanak.

Elhagyta Zephalinda a világot,

sóhajtva ment, míg mást örülni látott;

ám nem rontója ő semmi örömnek,

nem az fájt, hogy más marad: az, hogy ő megy.

  S ment, csörgő patakhoz, vén kúriába,

hol varjak, nagynénik, varrása várja,

operát, korzót, zsúrt-bált elhagyott hát,

most sétál s imádkozik három órát,

könyv és tea közt osztja idejét szét,

mereng s magának tölti meg a csészét,

s kanállal babrál hűlt kávéja mellett,

az órát számolja, pont délben esznek;

nézi a táncoló tűzfigurákat,

dúdolni kezd, mesél a ház urának;

hétkor már háló szentélyébe megy be,

s koplal, imádkozik: így jut a mennybe.

  Egy birtokost sanyargatsz bizonyára,

ki whistezik, kenyerét borba mártja,

madarat hoz, puskával jön eléd,

csókot cuppant, s így kiált – De elég!

Rikolt, kutyástól jön lovaitól,

asztal alatt bökdös, így udvarol;

szívből kacag, tréfája durva bár,

s már-már jobban szeret lovainál.

  Vidéki magányodban ha egy este

felkönyökölsz, a siker jut eszedbe,

a kedves képet mélán felidézed,

koronázásra készülnek a rétek,

a képzelt sereg előtted halad,

lord, herceg, gróf, térdszalagrend-lovag;

húnyt szemedre legyező veti árnyát,

hessentesz egyet, s eloszlik az ábránd.

Korona, jogar, alma így enyésznek,

s te üres falak közt, erdőben ébredsz.

  Szolgád is, kit egy édes óra enged

(s fejfájás vagy rímek miatt se szenved),

a zsúfolt utcán áll, de mit se lát,

úgy elmerült: nem gondol, csak terád;

képzelme vidám szemed hozza vissza,

már látja, mint pirul el Parthenissa,

de Gay csap vállon, elillansz egészen,

utca, hintó, ficsúr tódul elébem;

homlokom ráncolom, nézem a várost,

rosszkedvűn dúdolok, mint te talán most.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap