Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Pratt, E. J.: Tűz (Fire Magyar nyelven)

Pratt, E. J. portréja
Képes Júlia portréja

Vissza a fordító lapjára

Fire (Angol)

Wiser than thought, more intimate than breath,
More ancient than the plated rust of Mars,
Beyond the light geometry of stars,
Yet closer than our web of life and death --
This sergeant of the executing squads
Calls night from dawn no less than dawn from night;
This groom that teams the wolf and hare for flight
Is obstetrician at the birth of gods.
Around this crimson source of human fears,
Where rites and myths have built their scaffoldings,
With smoke of hecatombs upon her wings,
And chased by shadows of the coming years,
Our planet-moth tries blindly to survive
Her spinning vertigo as fugitive.

But stronger than its terror is the deep
Allurement, primary to our blood, which holds
Safety and warmth in unimpassioned folds,
Night and the candle-quietness of sleep;
With the day's bugles silent, when the will,
That feeds the tumult of our natures, rests
Along the broken arteries of its quests.
So, let the yellowing world revolve until
The old Sun's ultimate expatriate
On this exotic hearth leans forth to claim
Promethean virtue from a dying flame,
His fingers tapered -- less to mitigate
The chilling accident of his sojourn
Than to invoke his ultimate return.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.trentu.ca

Tűz (Magyar)

Észnél bölcsebb, sóhajnál csöndesebb,
Régebbi, mint Marson a rozsdaréteg,
Közelibb, mint élet-halál szövétnek,
S messze, a csillag-geometria felett -
Őrmester, ő, osztaga küld halálba,
Az éjszakát s a hajnalt elszakítja,
Nyulat és farkast repülni tanítja,
Istenek születésekor a bába.
A félelem bíbor forrása mellett,
Hol mítosz, rítus építettek állványt,
Áldozatok füstjét hordja a szárnyán,
Nyomában évek árnyai ügetnek,
Molylepke bolygónk vakon megkísérli
Forgása múló örvényét túlélni.

De terrorjánál erősebb a mély,
A vérünket vonzó erő, ami
Meleget akolban tud tartani,
Ha gyertya-csöndes álmot hoz az éj;
Hajnal harsonákat némít, miközben
Mi természetünk élteti, a vágy,
Szakadt erek mentén kutat tovább.
Hagyjuk a sárguló Földet forogni körbe,
Mígnem a vén Nap végső száműzöttje
Ezen az exotikus kandallón
Előrelép, hogy a lángon, az elhalón
A Prométheusz-erényt követelje -
Nem is hogy enyhüljön fagyos ittléte,
De hogy végső visszatértét idézze.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaK. J.

minimap