Ransom, John Crowe: John Whiteside kislányát siratja (Bells for John Whiteside’s Daughter Magyar nyelven)

There was such speed in her little body,  
And such lightness in her footfall,  
It is no wonder her brown study
Astonishes us all.

Her wars were bruited in our high window.  
We looked among orchard trees and beyond  
Where she took arms against her shadow,  
Or harried unto the pond

The lazy geese, like a snow cloud
Dripping their snow on the green grass,  
Tricking and stopping, sleepy and proud,  
Who cried in goose, Alas,

For the tireless heart within the little  
Lady with rod that made them rise
From their noon apple-dreams and scuttle  
Goose-fashion under the skies!

But now go the bells, and we are ready,  
In one house we are sternly stopped
To say we are vexed at her brown study,  
Lying so primly propped.

Izgett-mozgott folyton, mint egy motolla,
S olyan könnyedség volt lépteiben:
Nem is csoda, hogy megdöbbent mogorva
Szobája, ahol most pihen.

Csatái híre mind elért az ablakunkba.
Néztük, néztük a gyümölcsfákon át,
Amint az árnyékát halálra zúzta,
Vagy ahogy néhány lusta kis libát

A tó partján kergetett. (Hófellegek
Voltak, s a zöld füre hullott havuk,
Álmos, gőgös tipegő kis szinek -
S libanyelven szállt-szállt jajuk -

Mert a kicsinyke hölgy fáradhatatlan
Pálcája őket riasztgatni nem riadt
Déli szunyókálásukból - szokatlan
Volt ez a libák számára az ég alatt.)

Most már szólnak a harangok, s készen vagyunk,
Hogy egy házban elbúsuljunk nagyon -
S hogy elmondjuk, mennyire fáj szívünk-agyunk,
Hogy virágában fekszik a ravatalon.