Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Read, Herbert: To A Conscript Of 1940

Read, Herbert portréja

To A Conscript Of 1940 (Angol)

Qui n’a pas une fois désespére de l’honneur, ne sera jamais un héros. Georges Bernanos

 

A soldier passed me in the freshly fallen snow,

His footsteps muffled, his face unearthly grey:

And my heart gave a sudden leap

As I gazed on a ghost of five-and-twenty years ago.

 

I shouted Halt! and my voice had the old accustom'd ring

And he obeyed it as it was obeyed

In the shrouded days when I too was one

Of an army of young men marching

 

Into the unknown. He turned towards me and I said:

`I am one of those who went before you

Five-and-twenty years ago: one of the many who never returned,

Of the many who returned and yet were dead.

 

We went where you are going, into the rain and the mud:

We fought as you will fight

With death and darkness and despair;

We gave what you will give-our brains and our blood.

 

We think we gave in vain. The world was not renewed.

There was hope in the homestead and anger in the streets,

But the old world was restored and we returned

To the dreary field and workshop, and the immemorial feud

 

Of rich and poor. Our victory was our defeat.

Power was retained where power had been misused

And youth was left to sweep away

The ashes that the fires had strewn beneath our feet.

 

But one thing we learned: there is no glory in the dead

Until the soldier wears a badge of tarnish'd braid;

There are heroes who have heard the rally and have seen

The glitter of garland round their head.

 

Theirs is the hollow victory. They are deceived.

But you my brother and my ghost, if you can go

Knowing that there is no reward, no certain use

In all your sacrifice, then honour is reprieved.

 

To fight without hope is to fight with grace,

The self reconstructed, the false heart repaired.'

Then I turned with a smile, and he answered my salute

As he stood against the fretted hedge, which was like white lace.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://allpoetry.com/poem

Egy sorkatonához, 1940 (Magyar)

Aki legalább egyszer fel nem adja a becsületet, abból sohasem lesz hős. Georges Bernanos

 

A frissen hullott hóban baka lépkedett,

a lépte tompa, arca földöntúli volt,

s a szívem megdobbant, amint

most néztem a huszonöt év előtti szellemet.

 

Állj! – már a régi megszokott hangon recsegtem,

s ő teljesítette parancsomat,

miként az árny-napokban, mikor én is

meneteltem az ifjú hadseregben

 

egy ismeretlen cél felé. „Én egyike azoknak

vagyok – szóltam –, akik huszonöt éve már

előtted meneteltek, és nem tértek vissza sohasem,

vagy visszatértek és mégis halottak.

 

Mentünk, hová te mégy, esőbe, sárba, küzdve a

halállal, éjszakával és iszonnyal,

miként te fogsz most küzdeni.

Akárcsak te, mi is agyunk s vérünk adtuk oda.

 

Tudjuk, hiába. A világ újjá nem született.

Gazdag remélt csak, ám az utca tombolt, és az ósdi

feltámasztott világba tértünk vissza mind:

a föld s üzem, gazdag, szegény, ez ősi végletek

 

világába. Győztesként lettünk vesztesek.

Övék a hatalom, kik visszaéltek már vele,

s az ifjúságra bízták, hogy söpörje el

a pernyét, mit a tűz lábunk elé vetett.

 

De megtanultuk, hogy a tett dicsősége hazug,

amíg különböző egyenruhákat hordanak.

Vannak hősök, kik hallották a riadót

s látták fejük körül a pompás koszorút.

 

Övék a síri győzelem. Megcsalatottak ők.

De szellem-testvérem, ha el tudsz menni úgy,

hogy tudod jól, az áldozat jutalom és haszon

nélkül való – akkor a becsület megmenthetőbb.

 

A reménytelen harc ajándék már s nem vak tusa,

épül a hűtlen szív, újul a benti rend."

Mosolyogtam, ő visszatisztelgett, s mögötte a

nyesett ösvény feszült mint egy fehér egyenruha.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap