The Heir (Angol)
Now here I am, drinking in the tall old house, alone, The wide brown river squandering itself outside, And there’s a fine smell of cane chairs and conservatory dust here, With the mature thick orchards thriving outside, And I am drinking, which is a mixture of dreaming and feeding, Watching how the stone walls admit all their square glad answers To the sun that is alive and thriving outside, And rests folded in a full pot of beer brimming before me now. Or it could have been cider, agreed, because of our thriving orchards, But it is beer, because of the brewery just down the way Sipping at the wide brown river all the year round. So I am a feeder and dreamer both Of firm thriving apples and of the wide river outside And of the sun that arrives and rests gladly, folded in my food.
And I agreed to that, and to the passing of the days, With winged lips of the mist streaming at night, and in the morning Thick mists grinding themselves thin, and grinding themselves to nothing, For mothers murther us by having us, naturally, and I am glad to be alive, Drinking, with the beer squandering itself inside, Sun folded in upon me and cider thriving among the trees, And as I am a living man, Mother, I bear you no kind of a grudge, Not to you, nor to the good kind cider or beer Killing me and having me, for you agreed to die, and bear me no grudge For being alive and dying, and dying much as you did …
So I’m glad to sit dreaming and feeding at the wide cane table set For a solid meal that never comes, glad to be spending myself As the river spends, and the sun pours out, and the ripe fruit splits, Smiling juice sweetly to the hacking wasps, and you did as you agreed Which was to give me life, and I agree to that too For the beer agrees with me as I said, and I undertake To go on agreeing so long as there’s passage in my throat. Feltöltő | Répás Norbert |
Kiadó | Vintage Digital, Kindle-Version. |
Az idézet forrása | Collected Poems, ASIN: B006K1Y50E |
Könyvoldal (tól–ig) | Kindle-Positions 1746-1775 |
Megjelenés ideje | 31. Januar 2012 |
|
|
Az örökös (Magyar)
Most itt vagyok, tágas régi házban egyedül poharazván, odakinn a széles, barna folyó herdálja el magát, itt meg nádszékek és télikert porának finom illata lengedez, kinn pedig dús gyümölcsösök sarangoznak. Poharazás közben, álmodozás mannával vegyül. Kőfalat bámulom, miként hagyja el mindnen négyzetét vígan felelve az odakinn sarjadó és virágzó, most épp előttem - egy színig sörrel telt korsóban - burkoltan pihenő, túláradó Napnak. Akár almabor is lehetne, ugye, mert bizony feslik a gyümölcsös, de sör ez, mert épp útmentén fekszik a sörfőzde, mely egész évben széles barna folyóból kortyol. Nos így mannázok és álmodozom egyszerre erőteljesen növekvő almákról és a széles folyóról odakint meg beszűrődő napról, mely italomban örömmel, burkoltan pihen meg.
És kiegyeztem ezzel, meg a múló napokkal, a szárnyasajkú köd éjjeli gomolyával és a magát vékonnyá majd semmivé váltóztató köd hajnali csiszolatával. Persze anyáink tulajdonaként elpusztulunk, de élek s ennek örülök, poharazgatok, a sör pedig zsigereimben árad szerteszét, beburkol a Nap, fákon almabor érlelődik. És mint élő ember, Anyám, nem hordok szívemben haragot, sem irántad, sem jó sör vagy almabor kapcsán, mely megöl és birtokába vesz, kiegyezik haláloddal és nem visel viszályt, hogy élve pusztulok, haldoklom ahogy te tetted ...
Örülök, mert álmodom és széles nádasztalon táplálkozom, mely sohasem érkező szilárd étekért terült, örömmel múlatom magam, ahogy ezt a folyó teszi, árad a Nap, érett gyümölcs oszlik, metsző darázsra édes nedűvel nevetve. Megegyezés szerint cselekedtél. Ez életet adott nekem és ezzel is egyetértek, mert egyetért velem a sör, ahogy mondtam és vállalom, hogy mindaddig kiegyezek vele, míg torkomon szabadon áthalad.
|