Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Rich, Adrienne: Két dal (Two Songs Magyar nyelven)

Rich, Adrienne portréja
Rakovszky Zsuzsa portréja

Vissza a fordító lapjára

Two Songs (Angol)

1.

Sex, as they harshly call it,

I fell into this morning

at ten o'clock, a drizzling hour

of traffic and wet newspapers.

I thought of him who yesterday

clearly didn't

turn me to a hot field

ready for plowing,

and longing for that young man

pierced me to the roots

bathing every vein, etc.

All day he appears to me

touchingly desirable,

a prize one could wreck one's peace for.

I'd call it love if love

didn't take so many years

but lust too is a jewel

a sweet flower and what

pure happiness to know

all our high-toned questions

breed in a lively animal.

 

2.

That "old last act"!

And yet sometimes

all seems post coitum triste

and I a mere bystander.

Somebody else is going off,

getting shot to the moon.

Or a moon-race!

Split seconds after

my opposite number lands

I make it--

we lie fainting together

at a crater-edge

heavy as mercury in our moonsuits

till he speaks--

in a different language

yet one I've picked up

through cultural exchanges...

we murmur the first moonwords:

Spasibo. Thanks. O.K.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poemhunter.com

Két dal (Magyar)

1.

A szex – ahogy nevezni

szokás – ma délelőtt tíz

órakor tört rám, hírlapokra,

autókra szitáló esőben.

Őrá gondoltam, aki tegnap

nem tette, sajna,

forró földdé a testem,

mely már alig várja a szántást.

S a vágy iránta lényem

gyökeréig hasított,

tombolt minden eremben, stb.

S ma egész nap olyan meg-

és áthatóan kívánom,

hogy fel tudnám békémet dúlni érte.

Szerelem? Nem, hisz ahhoz

évek kellenek, de azért

a kéj is drágakő,

s virág, s milyen nagy, tiszta

öröm is tudni, hogy

fennkölt kérdéseink egy

hús-vér lényben tenyésznek!

 

2.

A jó öreg „finálé!”

És néha mégis

úgy érzem, minden post coitum triste,

s én puszta kívülálló.

Valaki más kel útra,

őt lövik fel a holdra.

Vagy versenyben!

Tizedmásodpercekkel

űrhajóstársam után

Holdat érek én is –

majd heverünk aléltan

egy kráter szélén,

higanysúllyal a holdjáró ruhánkban,

míg meg nem szólal –

s bár nem beszélek a nyelvén,

pár szót fölszedtem a

kultúrcserék során…

Elsuttogjuk, most először a Holdon:

Szpasziba. Kösz. Oké.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.hotdog.hu

minimap