Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Roethke, Theodore: Ismertem egy nőt (I Knew a Woman Magyar nyelven)

Roethke, Theodore portréja

I Knew a Woman (Angol)

I knew a woman, lovely in her bones,

When small birds sighed, she would sigh back at them;

Ah, when she moved, she moved more ways than one:

The shapes a bright container can contain!

Of her choice virtues only gods should speak,

Or English poets who grew up on Greek

(I'd have them sing in chorus, cheek to cheek.)

 

How well her wishes went! She stroked my chin,

She taught me Turn, and Counter-turn, and stand;

She taught me Touch, that undulant white skin:

I nibbled meekly from her proffered hand;

She was the sickle; I, poor I, the rake,

Coming behind her for her pretty sake

(But what prodigious mowing did we make.)

 

Love likes a gander, and adores a goose:

Her full lips pursed, the errant note to seize;

She played it quick, she played it light and loose;

My eyes, they dazzled at her flowing knees;

Her several parts could keep a pure repose,

Or one hip quiver with a mobile nose

(She moved in circles, and those circles moved.)

 

Let seed be grass, and grass turn into hay:

I'm martyr to a motion not my own;

What's freedom for? To know eternity.

I swear she cast a shadow white as stone.

But who would count eternity in days?

These old bones live to learn her wanton ways:

(I measure time by how a body sways.)



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://gawow.com/roethke/poems/122.html

Ismertem egy nőt (Magyar)

Ismertem egy nőt, pompás minden íze,

Madarak sóhajára visszasóhajt;

Egy mozdulatának több volt az íve:

Forma, amit ragyogó foglalat tart!

Erényéről szóljanak istenek,

Vagy angol költő, kit görög nevelt

(Arc arc mellett, kórusban zengjenek).

 

Hogy vágyott! Megsimította az állam,

Ő tanított azt a dombos, fehér bőrt

Érintenem, s Fordulnom, Vissza s Zárnom

Szelíden ettem kínáló kezéből;

Ő volt a sarló, a gereblye én,

Kedvéért mögötte mentem, szegény

(De milyen kaszálás volt a miénk).

 

Gúnár a szerelem, a vágy liba:

A téves jelre lebiggyedt a szája;

Kihívó volt, könnyed volt és laza;

Hajló térde szemem megbabonázta;

Számos tagja tudott nyugodni; olykor

Csípője megrezzent egy fürge orrtól

(Körökben mozgott, s körei mozogtak).

 

A magból fű, fűből széna legyen:

Egy idegen mozgástól szenvedek;

A szabadság mit adhat? Végtelent.

Árnyéka oly fehér, mint a kövek.

Ki méri napokban, ami örök?

E vén test él, hogy megismerje őt:

(A test ringásán mérem az időt).



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://canadahun.com/forum/showthread.php?

minimap