Roethke, Theodore: Sötét időben (In a Dark Time Magyar nyelven)
In a Dark Time (Angol)In a dark time, the eye begins to see, I meet my shadow in the deepening shade; I hear my echo in the echoing wood-- A lord of nature weeping to a tree, I live between the heron and the wren, Beasts of the hill and serpents of the den.
What's madness but nobility of soul At odds with circumstance? The day's on fire! I know the purity of pure despair, My shadow pinned against a sweating wall, That place among the rocks--is it a cave, Or winding path? The edge is what I have.
A steady storm of correspondences! A night flowing with birds, a ragged moon, And in broad day the midnight come again! A man goes far to find out what he is-- Death of the self in a long, tearless night, All natural shapes blazing unnatural light.
Dark,dark my light, and darker my desire. My soul, like some heat-maddened summer fly, Keeps buzzing at the sill. Which I is I? A fallen man, I climb out of my fear. The mind enters itself, and God the mind, And one is One, free in the tearing wind.
|
Sötét időben (Magyar)Sötét időben látni kezd a szem, A mélyülő homályban látom árnyam; Visszhangom hallom az erdő szavában -- A teremtő, egy fának könnyezem. Vadak közt, odvak kígyóival élek, Ahol az ökörszem s a szürkegémek.
Mi más a téboly, mint a meghasadt Lélek nemessége? Napjaim égnek! Láttam fokát a kétségbeesésnek, Az izzadt falra szegzett árnyamat. Kanyargó ösvény -- vagy barlang az ott A sziklák közt? A legszélén vagyok.
Kapcsolatok örök viharjai! Rongyos hold, éjjeli madár-özön, S fényes nappal az éjfél újra jön! Az ember messze megy, hogy tudja: mi -- Egy könnytelen éjen meghal az én, Nem vetül dolgokra emberi fény.
Sötét a fényem, s vágyam még sötétebb. Lelkem hőségtől veszett légy, donog A párkányon. Én melyik én vagyok? Bukott ember, félelemből kilépek. Az elme Isten, önmagába tér, S az egy az Egy, szabad, bár tépje szél.
|