1
Milyen csodát? A lélek gerjedelmét?
A kentaur s a szibilla képzeletem
Hatáskörében hancúrozik s énekel:
Im ezek az örök bizonyosságok.
Sóhajaim tanítom dallá nőni.
De, mint fa, tűröm, hogy változnak a dolgok.
2
Moccan az éji szél. Apám vajon él-e?
Sötétség vesztegel a lélek vizein;
Húsom lassabban lélegzik, mint a falak.
Mindenható a szerelem. Sápaszd ösztöneim,
Szerelmem! Gyöngéd álomba ringatnak e vizek,
Megyek, s mintha a szelet csókolná arcom.
3
Az én hirtelen megújhodása - miből?
Nyirkos kísértet issza gerincemben a nedvet;
Tudom, hogy szeretek, de nem tudom, hol vagyok;
Tapogatok sötétséget, éjféli szellőt.
Ha elvész az én, meglesz-e újból? Alakban?
Járkálok az éjben, ki ne hűljön öt érzékem.
4
Száraz csontok! Száraz csontok! Megtalálom
Szerető szívemet, megvilágosodása
Áthat, nyiladoznak tőle a terméskövek,
Mintha a valóság válna ketté, s a lélek
Gerjedelme kinyilatkoztatik. Megtalálom
Azt a szerelmet, s leszek immár mindenütt.