Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Rossetti, Christina Georgina: A zárda küszöbe (részlet) (The Convent Threshold (detail) Magyar nyelven)

Rossetti, Christina Georgina portréja

The Convent Threshold (detail) (Angol)

I tell you what I dreamed last night:

It was not dark, it was not light,

Cold dews had drenched my plenteous hair

Through clay; you came to seek me there.

And "Do you dream of me?" you said.

My heart was dust that used to leap

To you; I answered half asleep:

"My pillow is damp, my sheets are red,

There's a leaden tester to my bed;

Find you a warmer playfellow,

A warmer pillow for your head,

A kinder love to love than mine."

You wrung your hands, while I, like lead,

Crushed downwards through the sodden earth;

You smote your hands but not in mirth,

And reeled but were not drunk with wine.

 

For all night long I dreamed of you;

I woke and prayed against my will,

Then slept to dream of you again.

At length I rose and knelt and prayed.

I cannot write the words I said,

My words were slow, my tears were few;

But through the dark my silence spoke

Like thunder. When this morning broke,

My face was pinched, my hair was grey,

And frozen blood was on the sill

Where stifling in my struggle I lay.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://classiclit.about.com/library

A zárda küszöbe (részlet) (Magyar)

,,Halld, mit álmodtam éjszaka.

— Sötét se, fény se, a szoba,

hideg harmat dús hajamon:

agyagon, s jöttél nyomomon,

»Rólam álmodsz?«, így, kérdezőn.

Por volt szívem, hozzád szokott

szállni; félálmon szóltam ott:

»Nyirok párnám, rőt lepedőm,

nézd ólomkárpit ágytetőm:

forróbb játszótársat keress,

vonzóbb párnát less éjidőn,

kedvest szerezz, ki kedvesebb.«

Kezed tördelted; s rögökön,

lucskon hulltam ólom magam:

két kezed csaptad, nem vígan,

dülöngtél, nem mint részegek.

 

Mert csak rólad álmodtam ott:

keltem, s szám tört imája szállt,

és hulltam, s álmom visszavett.

Térden végül, fohászkodón:

szavaim le nem írhatom.

Szavam alig, könnyem fogyott;

s morajlott sötét csendemen

mennydörgés. Hozta reggelem

szürke hajam, nyűtt arcomat,

a párkány fagyott vérben állt,

hol küzdelmen fúltam, hanyatt."



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap