Scott, Walter: Ivanhoe (detail)

The Crusader’s return

High deeds achieved of knightly fame,

From Palestine the champion came;

The cross upon his shoulders borne,

Battle and blast had dimm'd and torn.

Each dint upon his batter'd shield

Was token of a foughten field;

And thus, beneath his lady's bower,

He sung as fell the twilight hour:--

"Joy to the fair!--thy knight behold,

Return'd from yonder land of gold;

No wealth he brings, nor wealth can need,

Save his good arms and battle-steed

His spurs, to dash against a foe,

His lance and sword to lay him low;

Such all the trophies of his toil,

Such--and the hope of Tekla's smile!

"Joy to the fair! whose constant knight

Her favour fired to feats of might;

Unnoted shall she not remain,

Where meet the bright and noble train;

Minstrel shall sing and herald tell--

'Mark yonder maid of beauty well,

'Tis she for whose bright eyes were won

The listed field at Askalon!

"'Note well her smile!--it edged the blade

Which fifty wives to widows made,

When, vain his strength and Mahound's spell,

Iconium's turban'd Soldan fell.

Seest thou her locks, whose sunny glow

Half shows, half shades, her neck of snow?

Twines not of them one golden thread,

But for its sake a Paynim bled.'

"Joy to the fair!--my name unknown,

Each deed, and all its praise thine own

Then, oh! unbar this churlish gate,

The night dew falls, the hour is late.

Inured to Syria's glowing breath,

I feel the north breeze chill as death;

Let grateful love quell maiden shame,

And grant him bliss who brings thee fame."

A keresztes vitéz hazatérése

Vívott híres nagy harcokat,

S megjött Szentföldről a lovag,

Vállára dúlt kereszt simult,

Mely hadban, vészben megfakult,

Kopott pajzsán mindannyi folt

Csatamező emléke volt,

És hölgye ablaka alatt

Dalolt, míg szállt az alkonyat:

Üdv az erénynek! Széptevőd

A dús országból visszajött,

Nem hozza kincsek erdejét,

Csak harci ménjét, fegyverét,

Sarkantyút, biztatni lovát,

Vívásra kopját, fringiát;

Kíséri sok diadala

S a remény, Tekla mosolya.

Üdv az erénynek! Bajnokod

Üdvödért hány csatát vívott!

Ő említetten ne legyen,

Hol ész s nemesség van jelen,

Dalolja minstrel és herald:

“Nézzétek a bájos leányt,

Szép szeméért telt egykoron

Pogány holttesttel Askalon.

Mosolya kardot köszörült:

Ötven asszony megözvegyült,

Mohamed hada vérbe fúlt

Ikonium szultánja hullt.

Nézzétek fénylő fürtjeit:

Nyakára félhományt terít,

Aranyszálában nincs hiány,

De érte vérzett a pogány.”

Üdv az erénynek! Nincs nevem,

Minden tettem tiéd legyen.

Kapudat nyisd ki szótlanul,

Késő van, éj harmata hull;

Véremben forr még Szíria,

S dermeszt, megöl Észak fagya.

Szemérmed szerelemre váltsd:

Ki érted küzdött, bébocsásd.