Sexton, Anne: Mr. Mine

Notice how he has numbered the blue veins
in my breast. Moreover there are ten freckles.
Now he goes left. Now he goes right.
He is building a city, a city of flesh.
He's an industrialist. He has starved in cellars
and, ladies and gentlemen, he's been broken by iron,
by the blood, by the metal, by the triumphant
iron of his mother's death. But he begins again.
Now he constructs me. He is consumed by the city.
From the glory of boards he has built me up.
From the wonder of concrete he has molded me.
He has given me six hundred street signs.
The time I was dancing he built a museum.
He built ten blocks when I moved on the bed.
He constructed an overpass when I left.
I gave him flowers and he built an airport.
For traffic lights he handed out red and green
lollipops. Yet in my heart I am go children slow.

Figyeld hogy’ számozta meg a kék ereket
a mellemben. Van tíz szeplő is.
Most balra tart. Most jobbra.
Várost épít, húsvárost.
Ő egy iparos. Pincékben éhezett
és, Hölgyeim és Uraim, megtörte vas,
vér, fém, győztes vasa
anyja halálának. De ő újra kezd.
Most engem épít. Felemészti a város.
Deszkaszálak dicsőségéből épített fel.
Betoncsodából öntött formába.
Hatszáz jelzőtáblával látott el.
Míg táncoltam, ő múzeumot épített.
Tíz háztömböt falazott, míg moccantam ágyamon.
Felüljárót épített, ha elmentem hazulról.
Virágot adtam neki, erre ő épített egy repülőteret.
Adott jelzőlámpák gyanánt piros és zöld
nyalókákat. De itt belül én lassan-lassan-gyerekek vagyok.