Sexton, Anne: A halottak igazsága (The Truth the Dead Know Magyar nyelven)

For my mother, bom March 1902, died March 1959
and my father, born February 1900, died June 1959

       
Gone, I say and walk from church,
refusing the stiff procession to the grave,
letting the dead ride alone in the hearse.
It is June. I am tired of being brave.

We drive to the Cape. I cultivate
myself where the sun gutters from the sky,
where the sea swings in like an iron gate
and we touch. In another country people die.

My darling, the wind falls in like stones
from the whitehearted water and when we touch
we enter touch entirely. No one's alone.
Men kill for this, or for as much.

And what of the dead? They lie without shoes
in their stone boats. They are more like stone
than the sea would be if it stopped. They recuse
to be blessed, throat, eye and knucklebone.

Anyámért, szül. 1902 március, megh. 1959 március,
és apámért, szül. 1900 február, megh. 1959 június

     
Kész, mondom, s a templomot otthagyom,
nem kell a béna sírhozcaplatás,
döcögjenek a holtak nélkülem kocsijukon.
Június van. Lelkileg tartson ki más.

A Cape-re hajtunk. Magamat művelem
ott, hol az égből ömlik a nap,
ahol mint vaskapu csapódik be hullám a tengeren.
Egymáshoz érünk. Máshol a halál arat.

Drágám, a szél mint kövek úgy repül
a hószivü vízből és érintéseink
teljes érintések. Senki sincs egyedül.
Gyilkolnak ezért, emiatt vagy eszerint.

Hát a halottak? Ők mezítláb alszanak
kőkocsijukban. Kőszerűbbek ők mint a tengerek
volnának , ha kimerevednének. Hogy megboldoguljanak,
elvetnek torkot, szemet, ujjperecet.