Shakespeare, William: Blow, Blow, Thou Winter Wind

In As You Like It

Blow, blow, thou winter wind

Thou art not so unkind

As man's ingratitude;

Thy tooth is not so keen,

Because thou art not seen,

Although thy breath be rude.

Heigh-ho! sing, heigh-ho! unto the green holly:

Most freindship if feigning, most loving mere folly:

Then heigh-ho, the holly!

This life is most jolly.

Freeze, freeze thou bitter sky,

That does not bite so nigh

As benefits forgot:

Though thou the waters warp,

Thy sting is not so sharp

As a friend remembered not.

Heigh-ho! sing, heigh-ho! unto the green holly:

Most freindship if feigning, most loving mere folly:

Then heigh-ho, the holly!

This life is most jolly.

Dal az Ahogy tetszikből

Zúgj, tél, zúgj, viharozz,

nem lehetsz oly gonosz,

mint az emberi szív:

nem látni, hogy ki vagy,

nem látni a fogad,

mikor belénk hasít.

Hajhó! ihajhó! a zöld tavasz ébred:

a barát elárul, a csók csupa méreg:

hajhó, tavasz ébred!

Oly édes az élet!

Fagyj meg, keserü ég,

fagyodnál jobban ég

az a kín, az a seb,

mellyel a rossz barát

emléke üti át

a csalódott szívet.

Hajhó! ihajhó! a zöld tavasz ébred:

a barát elárul, a csók csupa méreg:

hajhó, tavasz ébred!

Oly édes az élet!