Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Shakespeare, William: II. Szonett (II. Sonnet Magyar nyelven)

Shakespeare, William portréja
Dvorcsák  Gábor Imre portréja

Vissza a fordító lapjára

II. Sonnet (Angol)

When forty winters shall besiege thy brow
And dig deep trenches in thy beauty’s field,
Thy youth’s proud livery, so gaz’d on now,
Will be a tatter’d weed, of small worth held:

Then being ask’d, where all thy beauty lies,
Where all the treasure of thy lusty days,
To say, within thine own deep-sunken eyes,
Were an all-eating shame and thriftless praise.

How much more praise deserv’d thy beauty’s use,
If thou couldst answer ‘This fair child of mine
Shall sum my count, and make my old excuse,’
Proving his beauty by succession thine!

   This were to be new made when thou art old,
   And see thy blood warm when thou feel’st it cold.



Az idézet forrásaShakespeare's Sonnets

II. Szonett (Magyar)

 Ha már negyven tél rombolja fejed,
 És szép arcodra mély árkokat ás,
 Ifjúságod, büszke s bámult mezed,
 Rongyos gaz lesz, miért csekély az ár:
 S ha kérdenék, szépséged hova tűnt,
 Hol a kincs, az a tűz, a régi kéj;
 Hát szemedben ég, mit ránc már begyűrt,
 Emésztő szégyen - s hiszed, dics mit ér...
 Mily dicsőbb lenne szépséged múlta,
 Ha felelhetnéd „Szép gyermekem itt
 Engem betetőz s feléleszt újra” -
S öröklött szépségeddel bizonyít.
 Öregségedre újjá születnél,
 S véred forrna, bár érzed hidegét...



FeltöltőDvorcsák Gábor Imre
Az idézet forrásanem idézet

minimap