Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Shakespeare, William: LI. Szonett (LI. Sonnet Magyar nyelven)

Shakespeare, William portréja
Dvorcsák  Gábor Imre portréja

Vissza a fordító lapjára

LI. Sonnet (Angol)

Thus can my love excuse the slow offence
Of my dull bearer when from thee I speed:
From where thou art why should I haste me thence?
Till I return, of posting is no need.

O! What excuse will my poor beast then find,
When swift extremity can seem but slow?
Then should I spur, though mounted on the wind,
In winged speed no motion shall I know,

Then can no  horse wirh my desire keep pace.
Therefore desire, (of perfect'st love being made)
Shall neigh, no dull flesh, in his fiery race;
But love, for love, thus shall excuse my jade -

   Since from thee going, he went wilful slow,
   Towards thee I'll run, and give him leave to go.



FeltöltőDvorcsák Gábor Imre
KiadóOxquarry Books Ltd.
Az idézet forrásathe amazing web site of Shakespeare's sonnets

LI. Szonett (Magyar)

Így vágyam menti renyhe vétkét
E lónak, míg tőled távolodom:
Magamat tőled mért siettetném?
Visszafelé jöhetek váltott lovon.

Ó! Mit mondna ez az állat, szegény,
Ha a villám is csak lassúság itt?
Sarkallhatnám, bár szállva a széllel,
Szél hátán szárnyalva rázkódás nincs -

Vágyaimmal ló nem tarthat lépést.
Ezért a vágy - tiszta szerelemé -
Nyerít, bár nem hús, de dühödt égés;
S így őt most a szerelem felmenté -

   Mert tőled jövet lassú, s makacs volt,
   Feléd menet elküldöm, s rohanok...



FeltöltőDvorcsák Gábor Imre
Az idézet forrásasaját mű

minimap