Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Shakespeare, William: LX. Szonett (LX. Sonnet Magyar nyelven)

Shakespeare, William portréja
Dvorcsák  Gábor Imre portréja

Vissza a fordító lapjára

LX. Sonnet (Angol)

Like as the waves make toward the pebbled shore,
So do our minutes hasten to their end,
Each changing place with that goes before
In sequent toil all forwards do contend.
 
Nativity, once in the main of light,
Crawls to maturity, wherewith, being crowned,
Crooked eclipsis 'gainst his glory fight
And Time that gave, doth now his gift confound.
 
Time doth transfix the flourish set on youth,
And delves the  parallels in beauty's brow
Feeds on the rarities of nature's truth,
And nothing stands but for his scythe to mow:
 
   And yet, to times, in hope, my verse shall stand,
   Praising thy worth, despite his cruel hand.



FeltöltőDvorcsák Gábor Imre
Kiadó Oxquarry Books Ltd
Az idézet forrásahttp://www.shakespeares-sonnets.com/index.htm

LX. Szonett (Magyar)

Mint hullámok a köves part felé,
A vég elé sietnek perceink,
Az előzővel mind helyet cserél,
S folytonos harcban élre törekszik.

Megszülettél a fény tengerében,
Csúszva-mászva felnősz - ez koronád,
Harcolhatsz a gonosz rossz jegyével,
S elvész mit az Idő halmozott rád.

Ifjú virágot hervaszt az Idő,
Szépség homlokára árkokat ás,
A tápláléka minden létező,
S csak kaszáját várja az aratás:

    Mégis, ellene, versem állni fog,
    Értéked dicsérve, -  bárhogy jajong.



FeltöltőDvorcsák Gábor Imre
Az idézet forrásasaját

minimap